2013. szeptember 13., péntek

Multikulti feeling

Felkészülni, vigyázz, RAJT! Avagy nézzük az ehét történéseit!

Ott tartottunk, hogy a munkasebesség igen gyatra ütemet diktált... Valami rokkant víziló metaforával éltem, ami igazán találó volt mindössze a ló stimmelt, a víz kevésbé, hiszen ki voltam egész nap száradva mivel egy akkora "ló voltam", hogy nem tudtam, hol a határ a mulatozásban...
Tehát lassan, de biztosan tepertem a fordítást, amikor egyszercsak megszólalt a telefon. Nah mondom ez meg ki?! Felveszem és persze a domain regisztrációs iroda... Nő megszólal, hogy beszélt a főnökével, de sajnos nem áll módjukban Csehországba küldeni a dokumentumokat a .hu domain regisztrátorrá válásról. Ohh, köszi Magyarország, mit is kezdenék nélküled, szóval most várhatunk míg elküldik a magyar cég címére és majd ideérkezik egyszercsak a helyi felelős által.

Keddre már teljesen kihevertem a hétvége "megrázkódtatásait" és új erőre kapva elhatároztam, hogy márpedig csinálok magamnak normális kaját. Nem lehet bírni azt, hogy mindennap megveszi drágán a kész kaját az ember. Utam tehát ebédszünetben a húsboltba vezetett, ahol szép egész 3 csirkecombot vettem. Munka után haza is mentem és feltűrve a ruhám ujját nah mondom most megkopasztalak titeket!
Neki is veselkedtem, kicsi tokozás, szétszedem a combokat erre próbálom kivágni a csontot. Nem éles a kés. Fogok egy másikat, az se. Végignéztem az összes kést és még csak kicsi éle se volt egyiknek se...
Hogy az a pííííí, nem hiszem el, hogy píííííí. Nah ezután elképzelhetitek mi történt a konyhában. Egy konyhaművesz az életlen késsel! Eszeveszett trancsírozás volt, de nagy nehezen mindent lehámoztam a csontokról, gyorsan fűszerek stb. és ment is a kisütés. A végeredmény kellemes meglepetést hozott, hiszen finom lett és még kinézetre is megállta a helyét.

Ízletes csirkecomb, rizzsel és reszelt céklával! Nyami!

Ajánlom, hogy otthon ne próbáljátok ki szülők jelenlétében sem az életlen kés okozta hasonló konyhai örömöket!

-----------------------------

Nah de felejtsünk el egy kicsit engem, azt, hogy éppen hogyan küzdök a másnaposság és az éhhalál ellen. Kanyarodjunk vissza a blogom témája felé és akkor legyen végre szó arról, hogy mi történt szerdán és ezáltal arról is, hogy mit keresek egyáltalán itt, kikkel fogom a hátralévő 9 és fél hónapot még Prágában tölteni a munkatársakon kívül. Dobpergés tárárárárááám és jöhet a szerdai nap!

Tehát szerda este munka után nem sokkal egy összejövetelre tartottam, amit pedig nem más szervezett mint a helyi hallgatóiszervezet az egyik AIESEC Helyi Bizottság (röviden HB), mégpedig elsősorban az új gyakornokoknak azaz nekem is. Mivel én is az általuk szervezett programban veszek részt, ezért szokás szerint én is hivatalos voltam erre az első úgynevezett Welcome Party-ra, amivel minden gyakornoknak kedveskedni a helyi AIESEC-esek. ;)

Tehát 8 előtt még összefutottam kedves munkatárs, szintén gyakornok Barttal és együtt mentünk a fő randevú helyre, ahol pedig rögtön megjelent szívünk választottja. Nah jó nem ő, de aranyos AIESECes elnökhelyettes leányzó fogadott minket és kísért oda a többiekhez. Ekkor lepődtem meg igazán mennyire sokan jöttek! Akikkel ekkor futottunk össze szintén AIESEC-es gyakornokok voltak azonban ők más, önkéntes programban való részvételük miatt csak kb hat hétig élvezhetik a Prága szépségeit, pl a sört, vagy a lenyűgöző építészetet, vagy a sört, mondtam már a sört???

Tehát most már együtt egy igazi multikulti alakulat haladt a kedves elnökhelyettes hölgy vezényletével. De, hogy miért multikulti? Mert az AIESECes gyakorlat alatt a világ minden tájáról érkező gyakornokokkal futhat össze az ember. Akikkel találkozhattam a lengyel munkatárson kívül a teljesség igénye nélkül: egyiptomi srác, szerbiai lány, hong kongi lány, fülöp-szigeteki lány, török lány, spanyol lány és egy erdélyi magyar srác :)
Így haladtunk és érkeztünk meg egy elképesztő pubba. Nem találjátok ki mi volt a neve! The Pub. Igen pont ez, nagyon fantáziadús, de mégis egyfajta minőséget jelent, hiszen, ami fogadott minket, az vmi elképesztő volt. Itt futottunk össze a cseh AIESECesekkel, akik ekkor már foglalva az asztalt várták érkezésünket.
Nah de most beszéljenek a képek! ;)

A The Pub belülről.

Igen jól látjátok. Ezen a helyen bizony a Pilsner Urquellt nem a csinos pincérkisasszonyok csapolják. Itt bizony mindenki magának csapolhatja Plzen zamatos italát! 4 sörcsap minden asztal közepén, tetején egy számlálóval, ami 9 ember fogyasztását tudja külön-külön követni. Mindössze az a feladat, hogy ráböksz az egyik számra és már méri is a csapolásodat a számláló. ;)

Egyik cseh házigazdánk éppen a helyes csapolást prezentálja a gyakorlatlan gyakornokoknak ;)

Az egyiptomi fotós mutatja műveit a már szépen kicsapolt sörök hátterében

Csabi és a sörcsap, a very beautiful friendship!

A ranglista!

A felső kép a pubban lévő kivetítő által kívetített képet mutatja ippen. Mekkora kúúúl már nem? Éppen a mi asztalunk vezeti a versenyt a pubban! ;) Valamint országos örökranglistán is az előkelő 6. helyet értük el! Hála annak, hogy egy asztalnál ültünk vagy 15-20-an!

A sörözés közben elővettem régi emlékeimet is. Ezek pedig még akkorról valók, amikor még én magam is AIESECeztem. Egy konferencia (CEC) alkalmával bő egy évvel ezelőtt tettem el pár ereklyét: névjegykártyát és szórólapot, amit az egyes országok HB-i használtak promónak, köztük a prágaiakét is eltettem későbbre, mit sem sejtve, hogy egyszer itt töltöm majd közel egy évemet. Az ottani AIESECesek közül kiderült, hogy 2-en is voltak ugyanezen a győri konferencián, ahol főleg Közép-Európából fordultak meg AIESECes tagok. Annyira meg is lepődtek, hogy láthatták régi cuccaikat és saját magukat is rajtuk, hogy gyorsan le is fotóztak velük!

Én és a régi emlékek (hátul Bart pofátlankodik bele a képbe :D)

Egy szó mint száz nagyon jól ment az este és habár eleinte furcsának éreztem magam a gyakornok szerepében, akikről az AIESECesek gondoskodnak és nem fordítva, ahogy anno megszoktam, ez gyorsan elillant mikor úgy igazán feloldódott a hangulat!

Egy biztos, mind a mostani gyakorlat, mind az eddigi AIESEC tagként szerzett élmények emlékezetesek maradnak örökre. Most is és mindenkor én is csak bíztatni tudok mindenkit, hogy ha az AIESEC által nyújtott lehetőségekkel, vagy bármilyen hasonlóval kerül szembe ne gondolkodjon, azon, hogy kipróbáljon valami újat. Bele kell vágni és csapatni! ;)

Innen folyt. köv., ami valszeg nem szombaton lesz, hiszen ismét egy eseménydús nap elé nézek, no de semmi gond annál többet fogom tudni jártatni a száma... őőőő az ujjaimat a billentyűzeten a következő alkalommal! ;) Kellemes hétvégét mindenki!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése