Hát elérkezett a nap. Fél 7-es felkeltemkor még igencsak nehezemre esett körbenézni a szobámban, hiszen előző nap kezdtem el pakolni a költözködés miatt. Igen elérkezett a péntek és döntésem alapján, amit jól megfontoltam, úgy határoztam hogy mindent egyszerre fogok letudni, vagyis egyúttal elmegyek munkába és a csomagjaimat is magammal viszem. Ezzel is időt spórolok meg, hiszen sok előző héten találkozott emberkével volt találkozóm.
Nah jó megint sörről van szó, de gondoltam mivel már annyira unjátok ebben a fejezetzáró sorozatban nem fogom leírni többet azt a szót, hogy sör. :D
Tehát innentől él a dolog!
Gyorsan összerámoltam a maradék holmikat és Ivát felkeltve, odaadva a kulcsot meg minden elköszöntem tőle. Utamat "sebesen" a munkahely felé vettem, ám ezúttal új rekordot döntöttem a munkába való megérkezéssel, mondanom sem kell negatív rekordot! :D Ismét jött a málhás szamár effektus és ismét nagyon kellemes élmény volt, ahogy utam teljes hossza alatt az emberek szemükkel követték "szenvedésemet". De végül tényleg megérkeztem, és olyan elementáris örömmel "rúgtam be" az iroda ajtaját, hogy azóta is cseng a munkatársak füle. Tehát kezdődött a munkaidő!
Nah, de akkor itt álljunk meg, hiszen egy sztorival még adós vagyok! Nézzük hát az előző vasárnapot!
2013. Szeptember 15. Vasárnap - Városnézés és malátázás
A fesztiválozós délután és vacsorázós multikulti este után még fordulatosabb és látványosabb nap következett. Ezúttal is főleg a képek fognak dominálni, hogy láthassátok mennyi mindent bejártunk 1 rövid nap alatt ;)
Tehát összefutott a csipet-csapat, kisebb hiányossággal, mert a többiek csak később csatlakoztak, vmint újabb gyakornokok is érkeztek a szombat este folyamán, de erről később!
Első utunk a már bemutatott Ludmilla templomhoz vezetett, amit már egyszer sikeresen megmutattam képen is. Annyi különbség történt, hogy ezúttal be is kukkantottunk.
Utána a Nemzeti Múzeum felé vettük az irányt, de útba vettük a prágai vasútállomást is, ahova kb 3 hete futott be a vonatom.
A kezdetek kezdete
Miután kigyönyörködtük magunkat a csodás sínek látványában most már tényleg a múzeum teréhez mentünk és tekintettünk meg pár látnivalót. Utunkat azonban a múzeumnál nem zavartalan módon sikerült abszolválni, hiszen egy enyhén ittas állapotban lévő idősebb krapek táncolt félmeztelenül lógó gatyával és ment oda mindenkihez, köztünk hozzánk is isten tudja milyen evangéliumokat mormolva. Gyorsan elmellőztük, de csak nem akart megválni tőlünk egy dbig, majd végül a kopók látványa elriasztotta és tovább haladhattunk most már nyugodtan.
Útközben szerencsés flótás kicsikocsijával is találkozhattunk, amint éppen a tilosban parkolás méltán kiérdemelt jutalmában részesülhetett. Elképzeltem az arcát a díj átvételekor, hát nem éppen egy Oscar gála köszönőbeszéd jelenete ugrott be...
A szerencsés flótás és a tilosban parkolás esete
Ezek után régi mozikhoz látogattunk el melyek közül az egyikben egy elég érdekes figura adta meg a hely hangulatát.
A ló modernkori használatmutatója
Ez a ló valami igen szürreális képet kölcsönzött az egész mozinak és a mai napig nem értem, hogy egy mozihoz milyen köze van egy szürreális lovasnak. Mindenesetre az emberek álmélkodva figyelték, én pedig azt lestem mikor fogja elengedni a drótkötél a pacikát.
Vigyázz agyonnyom!
A ló maradt a helyén, mi viszont tovább vágtáztunk, hiszen így tudnám nevezni azt a tempót, amit diktáltunk a nap folyamán. Mondanom sem kell, hogy nem egyszer szétszakadt a csapat és mivel, akik szerettek körülnézni azok megtették, a többiek (leginkább a helyi AIESECesek) meg csak nyargaltak folyamatában. Egészen addig míg meg nem érkeztünk abba a parkba, ahol anno Jiri-vel és az erasmusosokkal összefutottam. Itt éppen egy hajléktalan játszott az ottani zongorán, mivel Prágában több helyen is tartanak fenn zongorákat, amiken bármikor bárki játszhat ezzel örömet okozva magának és embertársainak egyaránt. Ezért is több helyen is mikor megfordultam már többször találkoztam zongoramuzsikával.
Mohamed éppen szemmel követi a muzsika hangját
A sétát folytatva a főtér felé vettük az irányt, amerre haladva rögtön egy igen meglepő jelenség fogadott. Ez pedig a tetőről lógó emberke volt, persze szoborba öntve.
Én is szeretek Prágában lógni, de azért nem ennyire
Megérkezve a főtérre valami elképesztő látvány fogadott, a háttérben kiemelkedő míves templom, mintha csak oda lett volna festve olyan látványt nyújtott.
A "frissen festett" templom a háttérben
Folyt köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése