Reggel csak úgy kipattant a szemem negyed7-kor, nem is értem miért, hogy aztán faja köhögésbe kezdjek rögtön. Bíztam benne, hogy majd elmúlik, elvégre a Tibeti zúgó kürt gyógyító hatásúan relaxálja az embert. Ezek szerint nem engem, de Iva egészen megihletődött a muzsikától. Az alábbi képet sikerült ráfestenie arra a bizonyos cserépre:
A szent macska és a főnix találkozása
Ezek után neki is lódultam a városnak és azon kaptam magam, hogy megint korán vagyok ott munkához. Hát akkor nem volt mit tenni megint bementem császkálni egyet a Tescoba, múltkor is olyan jól sikerült. Szokás szerint elkezdtem fényképezgetni mindenfélét, és alig nézett furcsán rám az egyik Tescos eladó. Gondoljátok el egy srác megjelenik és csinál egy ilyen képet:
Akarva akaratlanul végigfut rajta a gondolat, hogy vajon mi a túrót fényképez a kifliken meg a zsemléken. Lehet a cseh ÁNTSZ küldte?! Hát hiszitek, vagy sem, nem küldött a cseh ÁNTSZ, mindössze meg akartam mutatni Nektek, hogy errefele milyen a kifli meg a zsemle. Konkrétan a kifli egy bagett, melyből ízlés szerinti méretek közül lehet válogatni. Jó mi? Ha valaki vastagan szereti azt veszi, ha valaki hosszan akkor amazt. ŐŐŐ Nah de lehet most kicsit eltértem a tárgytól...., folytassuk inkább a zsömlével.
A zsömle meg olyan, mint egy lapos fonott kalács szerűség, amihez vmivel nagyobb precizitás szükségeltetik vágáskor, de sebaj. Miután az ÁNTSZes szemlét megtartottam gyorsan megnéztem a cseh-angol fordító appomban, hogy mi az, hogy "Jó reggelt!" Igazából nem is kellett volna mint rájöttem, hiszen, amit vettem arra rá is volt írva.
Az alábbi kekszet vettem meg:
Bebe keksz. Erőteljesen hasonlít vmire... Hmmm...
Gondolom nektek is felrémlett rögtön a Győri Édes Jó reggelt! kekszecske. Nah ez tényleg szakasztott ugyanaz, maga a dizájn és az, hogy rá van írva, hogy "Dobre ráno", ami elképesztő de pont "Jó reggelt" csehül. Még az íze is kajakra stimmelt mikor bezabbantottam.
Ezúttal nem volt gondom az irodába bejutással, habár megint korábban érkeztem kicsit mint 8. Ám mikor beléptem Radek már nagyban dolgozott a gépénél. Rögtön kérdeztem is tőle, hát téged meg hogy-hogy itt esz a fene? Válasza szerint ő már ott volt 1 órája, mert nem tudott aludni este olyan jó ötlete támadt az egyik program megoldásával kapcsolatban. Igen srácok ő a helyi fejlesztő, elkötelezett annyi biztos, de melyik főnöknek kellene rosszabb munkaerő?! Nálam ez még mindig egy kicsit "sick", de rá se rántottam. Kinek a pap, kinek a papLAN!
Folytattam megkezdett munkámat a domainek gyönyörű világával. Közben többször is behívatott Tomás egyeztetni ezt azt és elégedett volt, azzal, ahogyan kidolgoztam kérdéses pontokat. Már csak fel kellett hívni Budapestet, ahol kedvesen megmondták a kövi teendőket, aminek eleget is tettem. Közben még céges e-mail címem és aláírásom is lett. Ekkor jött a kövi feladat míg a domaines téma várakozó módra került részünkről. Hát bizony az egész weboldal mindössze cseh, szlovák és lengyel nyelven elérhető, jó lenne ha lefordítanám magyarra. Először azt hittem megeszem a kalapom, hogy én ennyit lefordítsak de végül maradt minden a helyén és nekiálltam és rábíztam magam a gugli trenszléét oltalmára. Hát ez egy hétbe bele fog telni de én akkor is megcsinálom, főleg ha már a magyar domain irodának azt mondtam, hogy lesz magyar oldal...
Ebédre mindenki nagyon begerjedt a hamburgerezésre, hagytam hadd menjenek a többiek hambit burkolni én és Bart inkább maradtunk a jó kis Waldezgánál. A szomszéd étteremnél, ahol a virtuális üvegezés olyan pöpecül ment.
A többiek (balról: Tomás, Jakub és Honza) megálltak burkolni egy csibeburit.
Waldesga étterem. Ezúttal az ÁNTSZes kettősügynök énemet elhagytam.
Rendeltem egy frankó menüt, amihez még üdítőt is kaptam, hell yeah!
Húsleves (om-nomnom) és limonádé (WHÁT?)
Igen érdekes a csehek limonádéja meg kell hagyni. Olyan mintha cola lenne közben inkább az Unicumra emlékeztet. Nem tudom mi köze van a citrom bármelyik részéhez, de biztos nem volt magánál, aki ezt kiötlötte. Ellenben a húsleves szinte szakasztott olyan volt mint otthon és nagyon is jól esett.
Hazafele menet tanulva a tegnapi malőrömből megnéztem, hogy mégis merre van az a buszmegálló, ami kell nekem és igen, jó helyre szálltam fel, gond nélkül hazajutottam. Éppen ideje volt mert, ekkor kezdett igazán frankó lenni a közérzetem. A bokorban ezúttal nem voltak édesszájúak és Trinityvel sem futottam össze. Mindenesetre a kulcs ismét benn maradt, de ez volt a legkevesebb mikor megérkezve tésztával és teával vártak. Igazán jó hatással lett Ivára a "Tibeti látogatása". Kaja után lazításképp befeküdtem egy masszázsra is a másik masszázságyba. Elősször azt hittem otthagyom a fogam, aztán mikor észrevettem, hogy a gerinctörésre emlékeztető hang ellenére nem bénultam le, nem tudott érdekelni, hogy köhögök meg fújom az orrom, ÉLTEM!!!
Ebben a pillanatban itt ülök Iva szobájában és hallgatom a kürtöt. "Mert a kürt, AZ JÓ!", Iva elmondása szerint legalábbis. Nah majd meglátjuk mi lesz ebből az eredmény holnapra! Most mindenestre elvesztettük Csabit állapot van és örülök, ha egyáltalán megtalálom a blog közzétételéhez a gombot... Jobbulást fiam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése