Az új fejezet első kalandjai

2013.09.20 - A költözködés napján

Tehát alig 1 órát töltöttem az új albérletben és már surrantam is ki a rendetlen és szagos lakásból, a metró felé véve rögtön az irányt. Szerencsére itt van egy köpésnyire, szóval hamar eljutottam a célállomásra. Ám odaérve a Lokál pub megtalálása már nehezebbnek feladványnak bizonyult. Klasszikus nálam mikor nagyvárosban megérkezek VALAHOL tömegközlekedéssel, majd azt se tudom merre forduljak, még az utcát is alig találom! Ám ennek a kornak vége, hiszen ekkor tudom segítségül hívni a modern technikát! Android offline map és voilá, már tudom is merre kell menni a nagy épületrengetegben.
Mikor megérkeztem még elég kevesen oltották szomjukat a helyi finomsággal, de nem sokkal utána mindenki megjelent, aki úgy volt, hogy tiszteletét teszi, eme AIESECes rendezvényen.

A hely azért adta eléggé, hiszen konkrétan akkora volt az egész mint egy utca. Pont olyan hosszan terült el az utca mellett. Egyetlen nagy folyosó volt az egész 3 tankos sercsapteleppel.

A "pirinyó" pub

Nah ezt a fenti képet képzeljétek el tele emberrel, elvégre egy pénteki napról volt szó. Nah ugye kemény? De, amitől még speckóbb volt az egész, hogy itt bizony nem kellett odamenni semmilyen pulthoz, hogy Pilsner nevű itókát kaphass, SŐT még csak a szádat se kellett kinyitnod és "Mr. Megadomamijárneked" már csattintotta is le eléd a következő adagot, amint a korsó kiürülőben volt. Igen nem túlzok nem kímélte őket, jó erősen vágta oda a Miszter a korsókat!

"Mr. Megadomamijárneked" éppen levágja valaki elé a habos főzetet

Gyorsan repült az idő és nagyon jól éreztük magunkat.

A külföldi alakulat mulatozik

Ami mellett azonban nem mehetek el szó nélkül az a WC volt. Sztem ennyire még sosem lepődtem meg, mikor beléptem egy mellékhelyiségbe. Nah, de a kép (18+) minden szónál jobban elárulja miről is "beszélek" éppen:

A 18 karikás újságkivágásos dizájn a férfi WC-ben

Nem kis népszerűségnek örvendett eme hely se a pubban, hiszen többen is fényképezték a meglepő dizájnt. Mindenesetre miután lencsevégre kaptuk a férfi WC mezítelen hölgyeit, futballistáit és kocsijait, gyorsan továbbálltunk. Közös döntés alapján egy klub volt a célpont.

A csoportos menet a klubhoz

A következő helyszín teljesen a belvárosban volt egy Nebe nevű klubban. A következő képen megtekinthetitek, csakúgy üresen, mint az előző italozót.

Nebe és a pucér angyalok

Igencsak megörülhettek a klubban mikor látták, hogy vagy 15-en egyszerre érkezünk, főleg mivel akkor még eléggé foghíjas volt a partyrésztvevők létszáma. Első utunk természetesen a pulthoz vezetett, ahol viszont pár másodperc múlva az állunkat kellett összekaparni az árak miatt. Már akkor tudtam, hogy a pénztárcám abszolút hatalommal bír majd a fogyasztási kedvemre. Tehát inkább döglök szomjan, mint csillagászati árakat fizessek. De ez nem szegte kedvem, sőt, elég hamar benntaláltam magam a tánctéren. Nah és akkor, aki ismer tudja, hogy amikor elkezdek táncolni akkor ott nincs megállás. Hamar a társaság közepén találtam magam. Az viszont kevésbé volt jó, hogy rövidesen annyian érkeztek, hogy zsúfolva lett a hely és így a kis tánctér kevésnek bizonyult. Ezért maradt a talpalatnyi helyen táncolás a kisebb "menjmárarrébb" tolakodásokkal... Azonban még ez is simán élvezetes volt, mivel folyamatosan a számok klippjei voltak kivetítve a falon, ha már nem tudtam mozdulni legalább nézhettem valami érdekeset! Kúúúúl!

Nem mellékesen itt is érdekes WC-be lehetett botlani, hiszen ezek itt nem foglalkoztak illatosítással, inkább szépen körberakták díszesen a piszoárokat mindenféle gyümölccsel, narancs, lime, stbstb, mint valami tortát. (Gondolkodtam rajta, hogy lefényképezzem, de inkább elvetettem az ötletet, az már túl érdekes lett volna :D)

Olyan 3 óra fele fáradt el mindenki és ment a többség haza. Hát rám fért a pihenés a nagy dancelés után. Hazaporoszkáltam, majd már nem foglalkozva a nagy rendetlenséggel és kosszal, gyorsan az ágyba vetettem magam és először aludtam el az új helyemen.

Folyt. köv. majd a hétvége után! ;)

Az első fejezet lezárul (3. rész) - 4 nap kalandja

Kicsit megszakítjuk a menetet és nézzük is a kiköltözés nap előtti eseményeket. Tökölésre nincs idő 4 nap lényeges momentumai következnek kronológiai sörrendben! ;)

2013.09.16-19. Az utolsó hét a Tibeti kürt közelségében

//Hétfő

Ismét hétfő volt és ismét egy fárasztó hétvége után. "Vajon minden hétvégém ilyen lesz?" tettem fel akkor a kérdést magamnak. Sokat azonban nem lehetett ezen agyalni, már csörgött is az ébresztő és hétfő reggeli "kirobbanó" energiával vetettem neki magam az uccsó hétnek!

Nem is kezdődött eseménytelenül, amint sétáltam éppen a buszmegállóhoz az egyik busz éppen beért a megállóba. Leszálltak emberek, felszálltak emberek (húúú micsoda meglepetééés) csukódik az ajtó erre a hirtelen megpillantok egy fiatal kissrácot, aki már ott is termett a járgánynál és egy hatalmas szökkenést produkált az ajtó felé. Ekkor még nem gondolhatta, hogy bárcsak ne tette volna... Az ajtó úgybeza odacsukta a "szerencsés flótást", viszont az egész olyan gyorsan játszódott le, hogy a sofőr észre se vette és már rá is taposott a gázra. Hirtelen üvöltés, majd satufék! Ajtók kinyit, gyerek beslisszan, ajtók bezár és folytatódik a menet mintha mi sem történt volna. A közjáték után 1 perccel én is felszálltam a buszomra, persze ezek után figyelve, hogy egy hasonló esetet elkerüljek.

Az iroda közelébe érve egy frigó állta el a szűk járdán az utat. Éppen jött ki egy fickó a lépcsőházból és nagyon méricskélte a hűtőmasinát. Odaérve leszólított: "prsztgtrm" Mikor látta, hogy egy halovány dunsztom sincs róla mit gagyog, átváltott angolra és megkért, hogy segítsek neki felpakolni a hűtőt a kocsijára. Hát meg is ragadtuk a rozzant masinát és felhelyeztük rendeltetési helyére. Majd megköszönte az ipse elváltak útjaink.

A munkahelyen persze folytatódott a szokásos töröm a kobakom mit jelenthet a cseh hablaty, majd fordítom angol katyvaszról magyarra. Igazi élmény tud lenni... Ilyenkor mindig örömmel veszem, ha végre eljön az ebéd idő és felkerekedhetek kicsit a közeli Waldeska étterembe. Ezúttal is jó döntés volt elnézni hozzájuk!

Sült hermelín (sajt), igen érdekes ízzel

Hazaérve munkából rögtön rávetettem magam kedvenc sorozatomra a Breaking Bad-re, ami miatt végül az épp aktuális blogpötyögés is kimaradt. Még Ivával se tudtam beszélni normálisan, amióta megérkezett az egy hetes horvátországi nyaralásából. Magamhoz térve a sorozat eddigi legdurvább része után fáradtan aludni tértem, ekkor azonban ismét megszólalt Iva Tibeti harsogó kürt "zenéje"... Nyeltem egy nagyot, oldalra vágtam magam és álomba szenderültem.

//Kedd

Másnap kelhettem korábban, ohh yeaaah, méghozzá azért mert el kellett mennem a helyi jardra, azaz a zsaruközpontba beregisztrálni, mint állandó jelleggel itt tartózkodó külföldi. Természetesen 8-kor van a nyitás ezért muszáj voltam szólni a munkába, hogy késni fogok. Szerencsére meg volt beszélve egyik cseh AIESEC-es leányzóval Marikával, hogy eljön velem és segít. Megérkezve rájöttem, hogy nem lesz ez olyan egyszerű és gyors menet, hiszen fél Kelet-Európa ott állt már 8 előtt a rendőrség bejáratánál. Csupa orosz és ukrán bevándorló, ugyanazon célból mint én. Jeeee...
Kitöltöttük a papirosokat majd be az egyik irodába fakabát úrhoz. Nah jó nem volt kötekedő vagy bármi, de így is 10 perc volt ott mire nagy nehezen kiolvasta az adataimat majd bepötyögött a rendszerbe. Ezután uccu neki, láttam jön a villamos ezért gyorsan istenhozzádot intettem Marikának és már spuriztam is elkapni a villanyost.

Azonban hiába volt a nagy sietség, a buszra átszálláshoz érve láttam, hogy el van torlódva a buszmegálló és villamosmegálló. Egy fiatal nő összerogyva térdelt a villamos mellett fogva az oldalát, mozdulni sem tudott. Viszont nem csak ő, hanem minden lebénult hirtelen a környezetében, hát még mikor nagy vijjogás közepette megérkezett a mentő és elkezdték felpakolni rá a szebb napokat is megélt fiatalt. Ezt azonban már csak 15 perccel később a nagy nehezen kikecmergett buszról láttam, útban munkába több, mint 1 órás késéssel...

Pont emiatt az 1 óra miatt másnap tovább is maradtam, azonban nem volt baj mivel, amúgy is megbeszéltük Barttal, hogy elnézünk egy Facebookos kezdeményezésre. Pontosabban, elmegyünk egy tanuló csoport "órájára" és kipróbáljuk a cseh nyelvlecke örömeit.

//Szerda

Tehát szerdánmunka után 7-re mentünk és odaérve a találkozóhelyre igencsak meglepődtünk Barttal. Hiszen a megnevezett hely egy...

... kávézó és étterem volt tele emberrel. Bementünk majd tanácstalanul bolyongtunk egyet, közben 3-szor is kérdezték, hogy mit adhatnak nekünk, hova szeretnénk ülni, stb. (gondolom ezt mondták) Mi csak ténferegtünk mint a vak birkák, majd mikor már majdnem úgy döntöttünk elmegyünk a bánatba, ránk szólt az egyik nő, hogy a cseh "órára" jöttünk-e. Nah gyorsan lehuppantunk és magunkhoz vettünk legalább egy itókát, ha már étteremben voltunk.

A nyelvtanulási kedvet ösztönző  finomság

Nem vártunk már sokat és már jött is 3 olasz, 2 francia, 1 amerikai, 1 dán az órára. Összeültünk haladó és kezdő csoportokra, mivel 2 tanár volt és már pörgettük is az én csoportommal az ábécét. Nagyon jó hangulatban telt ez az egy óra és már tudtam, hogy legközelebb is el kell jönni, habár igen szerencsétlen volt a helyválasztás, elvégre alig hallottuk egymást a teli kávézó nagy zsivajától.

Csütörtök viszonylag eseménytelenül telt, de igazából nem bántam, mert tudtam, hogy másnap költözés, ezért még aznap bepakoltam nagyjából és megdumáltam Ivával, hogy másnap reggel bizony minden cuccal szedem a sátorfámat, kürtöstől mindenestül itt hagyom és elvándorlok az Andél városrészbe.

Folyt. köv. holnap az Új fejezettel, a beköltözés után! ;) A sztori nem áll meg!

Az első fejezet lezárul (2. rész) - Prágai kalandok folytatás

2013.09.20 Péntek - A költözködés napja

A munkaidő nem telt sok eseménnyel. Mindenki csak nézett, hogy mi az a sok pakkom ott a fal mellett. A nagy fordítás után pedig szedtem a cókmókomat és nekiveselkedtem ismét a cuccokkal egyenesen az új albi felé. Szerencsére a kulcs már nálam volt, hiszen előző nap még összefutottam az új főbérlővel fél10 körül, mivel csak akkor volt jó neki, egész napos elfoglaltságai miatt.
Tehát felszálltam a 7-es villamosra majd Andél-nél leszálltam, hogy még 200 métert cipekedjek. A kapun bemenve ismét elém tárult az épületek és a környék "gyönyörű látványa", nah de mondom sebaj. 4 kulcsot kaptam főbérlő úrtól ezért minden egyes ajtónál eltotóztam mire ráleltem a zárba illő fémalkalmatosságra. Aztán, mikor végre benn voltam azt hittem dobok egy hátast menten. A konyharész mellett áll a szemét, árad belőle a "finom illat" a mosogató tele van, tiszta kosz a pult. Nah mondom jól nézünk ki...
Bementem a szobámba szerencsére az tiszta volt, elvégre egy rendes leány lakott ott ezelőtt. Lepakoltam a cuccaimat, majd a mellékhelyiség felé vettem az irányt. Hát hadd ne mondjam milyen illatok voltak ott is... Ekkor már tudtam, hogy itt most szinte semmi sem az, mint amit láttam mikor megnéztem a lakást. Elkaszánodtak kicsit a hely fiai, mióta kiköltözött a szobámban lakó cseh lány. Kicsit elkenődtem az új hely láttán, viszont sokáig nem tudtam rajta tanakodni, hogy hogyan szeretném rendbe rakni a helyet, elvégre mennem kellett. Ezúttal a szombaton érkezett új gyakornokoknak volt a Welcome Partyjuk, amire természetesen mindenki hivatalos volt. Ezért gyorsan gatyába ráztam magam bulira készen és megindultam az estének.

Akkor itt most ugorjunk vissza előző vasárnapra és nézzük meg miket láttam még a gyönyörű Prágából! ;)

2013.09.15 Vasárnap - Városnézés és malátázás

Tehát éppen a főtérre értünk ki a többi AIESECes gyakornokkal és ekkor elevenedett meg előttünk a Nagyboldogasszony-templom, ami elképesztő látványt nyújtott a tér hátterében.

Tovább mentünk a tér felé és ekkor szólalt meg Honza, hogy mindjárt egész van. Ekkor megkérdeztem, hogy az meg mégis mit jelent. Elmondása szerint ekkor történik meg az asztronómiai óra előadása. Nah ez felkeltette az érdeklődésem, hát még miután láttam, hogy mennyien vannak az óra előtt!

Az asztronómiai óra, felette a már lemaradt toronnyal

Amit tudni érdemes a vekkerről, hogy ez egy olyan masina, ami minden órában eljátsza előadását. Maga az óra négy féle időt mér (közép-európai, babiloni, ócseh, csillagászati) és még a holdállás is leolvasható róla ha ha jobban ért valaki az ilyenekhez mint én. Megvártuk az egészet és ámultunk egyet. Nem-nem fogok spoilerezni, akit érdekel jöjjön el és nézze meg mi történik. ;)

Miután a nagy tömeg szétoszlott folytattuk a túrát, amikor is megpillantottuk Prága másik nevezetességét, a Metronómot.

A híres Metronóm

Amit érdemes tudni róla, hogy egykoron helyén, mint anno sok máshol is, Sztálin bácsi állott. Amikor lebontották, akkor helyére a Metronómot építették, ami azóta is számolja a cseh nép szabadságának másodperceit.

Tovább folytatva menetelésünket még egy igen szembeszökő jelenet zajlott le. Előttünk lovas hintó elhúz, a "kormánynál" miss vöröshaj fogja a gyeplőt egyik kezével, másikkal meg mobiltelefonál. Nah ilyenkor ne legyen időzavarban valaki. :D

Időzavar - a múlt és a jelen összemosódik

Ezután a közjáték után elindultunk Malostranskához, ahol egy gyönyörű kertet akartunk megtekinteni, ekkor azonban még egy meglepetésbe botlottunk.
Bekukkantva az egyik üzletbe, ami Thai masszázsszalonként üzemel (nem mellesleg akad egy pár ilyen a belvárosban), igen mókás jelenetnek lettem a szemtanúja. A szalonban éppen a frissen masszírozott Shrek feküdt fülig érő vigyorral az arcán. Meglátva, hogy le is fotózom pedig még üdvözölt is hüvelykujjával! :D

Shrek és a masszázsszalon (az 5. rész címe lehetne :D)

Zöld haverunkat hátrahagyva, odaérve a kerthez megtudtuk, hogy az nem máshoz tartozik, mint a cseh Parlamenthez. Ezért is hívják a cseh szenátus kertjének.

A kert egy részlete (szép nagy)

Tollas barátaink helyben élvezik a kert vendégszeretetét

A kert megtekintése után kimenve összefutottunk az új gyakornokokkal, mégpedig Nathannel és Claire-rel, akik mindketten az USA-ból érkeztek. Most így megnövekedve indultunk vissza a belváros felé, hogy egy pubot keresve végre leüljünk és ha még rendesek is lesznek a helyiek egy kis arany folyadékot is fogyasszunk. Ám ekkor kicsit elkezdett csepegni az eső, sok idő nem is telt el és már rohannunk is kellett fedezékbe. Ekkor azonban kedves túravezetőnk Jirka egy építési területre vitt, beállva pár rámpa alá, ami által nem elég, hogy vizesek voltunk, de még az építés okozta dirib-darabok is ránk potyogtak...
Erre Jirka meggondolta magát és azt mondta menjünk egy bowlingozó helyre északra a belvárostól, hiszen akkor érkezett a villamos, amire "gyorsan felreppentünk". Elég nehéz volt gyorsan repülni egy 20 fős társasággal mindenesetre :D

A csuromvizes delegáció egyik része

Mire kiszálltunk a villamosból természetesen már egy csepp eső nem esett, de ennek csak örülni tudtunk, mert még így is el kellett sétálni a bowlingos helyre. Itt sikerült is megszáradnunk, miközben versengtünk egymással. Nah de beszéljenek a képek:

A kiccsapat a bowling pályán

Bart a győztes 

Indulás előtti attrakció: Rushi kéz nélkül is lehúz egy üveggel!

A lazulás nem tartott sokáig hiszen másnap már kezdődött az új hét, munkával, de ez már egy másik történet!

Folyt. köv.! ;)

Az első fejezet lezárul (1. rész) - s*r nélkül

2013. Szeptember 20. Péntek - A költözködés napja

Hát elérkezett a nap. Fél 7-es felkeltemkor még igencsak nehezemre esett körbenézni a szobámban, hiszen előző nap kezdtem el pakolni a költözködés miatt. Igen elérkezett a péntek és döntésem alapján, amit jól megfontoltam, úgy határoztam hogy mindent egyszerre fogok letudni, vagyis egyúttal elmegyek munkába és a csomagjaimat is magammal viszem. Ezzel is időt spórolok meg, hiszen sok előző héten találkozott emberkével volt találkozóm.
Nah jó megint sörről van szó, de gondoltam mivel már annyira unjátok ebben a fejezetzáró sorozatban nem fogom leírni többet azt a szót, hogy sör. :D
Tehát innentől él a dolog!

Gyorsan összerámoltam a maradék holmikat és Ivát felkeltve, odaadva a kulcsot meg minden elköszöntem tőle. Utamat "sebesen" a munkahely felé vettem, ám ezúttal új rekordot döntöttem a munkába való megérkezéssel, mondanom sem kell negatív rekordot! :D Ismét jött a málhás szamár effektus és ismét nagyon kellemes élmény volt, ahogy utam teljes hossza alatt az emberek szemükkel követték "szenvedésemet". De végül tényleg megérkeztem, és olyan elementáris örömmel "rúgtam be" az iroda ajtaját, hogy azóta is cseng a munkatársak füle. Tehát kezdődött a munkaidő!

Nah, de akkor itt álljunk meg, hiszen egy sztorival még adós vagyok! Nézzük hát az előző vasárnapot!

2013. Szeptember 15. Vasárnap - Városnézés és malátázás

A fesztiválozós délután és vacsorázós multikulti este után még fordulatosabb és látványosabb nap következett. Ezúttal is főleg a képek fognak dominálni, hogy láthassátok mennyi mindent bejártunk 1 rövid nap alatt ;)

Tehát összefutott a csipet-csapat, kisebb hiányossággal, mert a többiek csak később csatlakoztak, vmint újabb gyakornokok is érkeztek a szombat este folyamán, de erről később!
Első utunk a már bemutatott Ludmilla templomhoz vezetett, amit már egyszer sikeresen megmutattam képen is. Annyi különbség történt, hogy ezúttal be is kukkantottunk.
Utána a Nemzeti Múzeum felé vettük az irányt, de útba vettük a prágai vasútállomást is, ahova kb 3 hete futott be a vonatom.

A kezdetek kezdete

Miután kigyönyörködtük magunkat a csodás sínek látványában most már tényleg a múzeum teréhez mentünk és tekintettünk meg pár látnivalót. Utunkat azonban a múzeumnál nem zavartalan módon sikerült abszolválni, hiszen egy enyhén ittas állapotban lévő idősebb krapek táncolt félmeztelenül lógó gatyával és ment oda mindenkihez, köztünk hozzánk is isten tudja milyen evangéliumokat mormolva. Gyorsan elmellőztük, de csak nem akart megválni tőlünk egy dbig, majd végül a kopók látványa elriasztotta és tovább haladhattunk most már nyugodtan.

Útközben szerencsés flótás kicsikocsijával is találkozhattunk, amint éppen a tilosban parkolás méltán kiérdemelt jutalmában részesülhetett. Elképzeltem az arcát a díj átvételekor, hát nem éppen egy Oscar gála köszönőbeszéd jelenete ugrott be...

A szerencsés flótás és a tilosban parkolás esete

Ezek után régi mozikhoz látogattunk el melyek közül az egyikben egy elég érdekes figura adta meg a hely hangulatát.

A ló modernkori használatmutatója

Ez a ló valami igen szürreális képet kölcsönzött az egész mozinak és a mai napig nem értem, hogy egy mozihoz milyen köze van egy szürreális lovasnak. Mindenesetre az emberek álmélkodva figyelték, én pedig azt lestem mikor fogja elengedni a drótkötél a pacikát.

Vigyázz agyonnyom!

A ló maradt a helyén, mi viszont tovább vágtáztunk, hiszen így tudnám nevezni azt a tempót, amit diktáltunk a nap folyamán. Mondanom sem kell, hogy nem egyszer szétszakadt a csapat és mivel, akik szerettek körülnézni azok megtették, a többiek (leginkább a helyi AIESECesek) meg csak nyargaltak folyamatában. Egészen addig míg meg nem érkeztünk abba a parkba, ahol anno Jiri-vel és az erasmusosokkal összefutottam. Itt éppen egy hajléktalan játszott az ottani zongorán, mivel Prágában több helyen is tartanak fenn zongorákat, amiken bármikor bárki játszhat ezzel örömet okozva magának és embertársainak egyaránt. Ezért is több helyen is mikor megfordultam már többször találkoztam zongoramuzsikával.

Mohamed éppen szemmel követi a muzsika hangját

A sétát folytatva a főtér felé vettük az irányt, amerre haladva rögtön egy igen meglepő jelenség fogadott. Ez pedig a tetőről lógó emberke volt, persze szoborba öntve.

Én is szeretek Prágában lógni, de azért nem ennyire

Megérkezve a főtérre valami elképesztő látvány fogadott, a háttérben kiemelkedő míves templom, mintha csak oda lett volna festve olyan látványt nyújtott.

A "frissen festett" templom a háttérben

Ekkor még nem tudtam, de a nagy tömeg az egyik legismertebb nevezetesség miatt gyűlt össze. Aki már járt Prágában nagy valószínűséggel ismeri az asztronómiai órát. De erről majd a 2. részben lesz szó!

Folyt köv.

Gyerekzsivaj és sörtilalom

Újra jelentkezem! Ahogy azt ígértem a hétvége lesz a központban. Nézzük mi történt a prágai gyakornokok háza táján! ;)

Szombaton egy kiadósat sikerült szunnyantanom, utána viszont sok időm nem maradt, hiszen a szombat, a programok napja volt. Első állomás (vagy csehül stánice - ugye, hogy tudok? :D) a Prága belvárosától viszonylag messze fekvő Ladronka parkban rendezett Ladronka fesztivál volt, ami kellemes villamostúrára invitált minket. A belvárostól északra futottunk össze az egyik metrómegálló szomszédságában a többi gyakornokkal, valamint a velünk tartó EDISON projektet (önkéntes, nem szakgyak projekt) vezetője Kateřina és a CEC konferencián szintént résztvett egykori pénzügyes alelnök Honza is.

Internesönel gyülekezés

Honza és Kateřina (ezentúl becenevén: Kačka, ejtsd: Kácská) amolyan csillagként funkcionáltak az éjszakában számunkra. Mi voltunk a nemzetközi királyok ők pedig mutatták fényesen az utat Betlehembe. Nah jó nem oda csak a parkba, de mi minden mozzanatukat követtük. Ezért lehetett az is, hogy mikor leszálltunk a villamosról, Honza úgy döntött eláll az útból és átment a parktól ellenkező oldalra fekvő járdarészhez, erre mi birkák meg rögtön követtük! "Beeeeee" hangzott volna a bégetés, hát bizony megtévesztett Honza minket, aki nem győzött elnézést kérni, habár azóta se értem miért. No de utána már megvolt a helyes irány és meneteltünk a fesztivál felé!

"Birkamenet" a fesztiválhoz

A menet alatt Honza inkább leszakadozott hátrébb, nehogy megtévesszen még egyszer minket. Majd egyszer csak megérkeztünk a helyszínre!

A "nagy" fesztivál széle

Hát mit mondjak meglepődtem azon, amin láttam. Habár fesztiválként adtál el a jónépnek, mindennek kinézett csak pont fesztiválnak nem, legalábbis az én szótáramban igencsak nem passzolt a terminológus és az amit láttam. Nah de sebaj belevetettük magunkat az "embertömegbe". Láthatjátok mekkora tömeg volt, bár itt még igencsak kora délután volt. Egyesek rögtön a kajapultok vették az irányt, míg mi páran inkább néztük, hogy mégis mi a felhozatal ezen a furcsa fesztiválon. Sokáig nem kajtattunk, be is vetettük magunkat az egyik játékba! Élő csocsó, nah ez a döfiii nekeeem!!!

Kapus poszton kezdtem a nagy mérkőzést bal szélen.

Heves csata zajlik a labdaszerzésért!

Miután kiduhajkodtuk magunkat az élő csocsó okozta örömök közepette, megszomjaztunk egy kis sörre. Tehát fogtuk a cumóinkat és megkerestük a legközelebbi sörsátrat. Nah de itt jött a meglepetés, ahogy mentünk beljebb a rendezvény belsejébe azt vettük észre, hogy csak gyerekek rohangálnak ide-oda, játszadoznak, sivítoznak, mindenhol csupa fiatalság és sehol egy nyamvadt sörsátor. Hát az eszem eldobom! Milyen fesztivál az kérem, ahol nincs sör????!!!!

Sokáig nem császkáltunk benn, még ezt azt megnéztünk/kipróbáltunk. Pl a Slackline pálya eléggé adta. Kb 15 fa volt behálózva Slackline-nal, köztük ilyen lengedezős fajtával is. Láttunk extrém sportokat űző szláv kollégákat, de összességében ez a hely nem nekünk volt kitalálva, ezért gyorsan elhatároztuk, hogy mi bizony elmegyünk vhova, ahol kaphatunk sört. (Tudom tiszta egyetemista mentalitás)

Nyomás a sörlelőhely!

Rögtön a fesztivál szélén megláttuk a Ladronka kávézót és be is tértünk, hogy lecsekkoljuk. Hát nem fogadták vmi kellemesen azt, hogy 15-en érkeztünk és nem engedtek átpakolni asztalokat, így inkább szedtük a sátorfánkat és tovább álltunk. Milyen az a vendéglátóhely, ahol nem engedik leülni a vendéget??!!

Továbbmenve kicsit láttunk kiülős sörözőrészt, azonban nem tűnt fel nekünk, hogy senki sem sör miatt ül ott és kiderült, hogy ismét hoppon maradtunk, mivel kinn nem lehet sört fogyasztani a gyerekrendezvény miatt.

Nah ekkor lett mindenkinek elege és szépen elhatároztuk, hogy jó rendben akkor viszont tényleg egyetemista módszerhez folyamodunk! Ezért a közelben lévő Kaufland áruházba beugorva, feltankoltunk egy valag sörrel és kiültünk a jóidőben a park szélére.

Ennyit a fesztiválozásról... Do It Yourself & Have Fun!

 Sokáig beszélgettünk, egyre jobban megismertük egymást. Gondoltam hadd kóstoljanak egy kis magyar specialitást. Mi is lenne jobb mint egy kis nyalánkság. Ezért körbeadtam egy zacskó Dunakavicsot meg Zizit. Hát kb én is 10 éve először ettem ezeket, ha nem több, de jól sikerült a mulatozás annyi szent.

Mikor mindenkinek elfogyott a sere, az irányt a belváros felé vettük, mégpedig a Prágai Múzeum Est következett, aminek értelmében az esti órákban Prága közel minden múzeuma látogatható volt. Azonban ez nem jött össze, mivel mikor megérkeztünk a Nemzeti Múzeumhoz olyan sor állt ott, hogy ha hajnalig várunk se biztos, hogy bekerülünk... Ezért a B terv lépett életbe és csak beugrottunk egy étterembe, mivel mindenki kajás volt. 

A csipet-csapat fogyaszt

Nagyon jó hangulatban telt ez a része is a napnak és már aznap elhatároztuk, hogy holnap is együtt töltjük majd az időt. Az este folyamán végül még többen érkeztek és így a végén elértük a 20 fős létszámot is, ami már azért tekintélyes. Olyan nemzetközi csapat verbuválódott össze itt, hogy ilyet még keresve se lehetett volna találni még egyet!

Nézzük a nemzetiségi listát: egyiptomi, szerb, argentin, fülöp-szigeteki, amcsi, kanadai, török, cseh, lengyel, magyar (kitaláljátok ki?), hong kong-i, indiai, romániai, pakisztáni, albániai, algériai és venezuelai.

17 nemzetiség egy helyen, egy időben! Nah ez az igazi AIESEC érzés! ;)

Folyt. köv.

Ütős sörözés!

Kisebb kihagyás után újra itt! Nézzük hol fejeztem be legutóbb a sztorit! ;)

2013 Szeptember 11. Szerda

A The Pubban félhangos beszélgetés folyik, kellemesen árad a csapokból a pompás aranyital, a torkokat lágyan önti el a habos csoda, mindenki élvezi a pillanat örömét. Ekkor azonban...

Fickó felpattan 3 nő társaságából majd odanyargal egy férfi pároshoz, akiket rögtön agyon akar ütni, de megáll és hangos "prszdtctrm"-be kezd. Erre rögtön az egész AIESEC-es asztal elhallgat és feszülten figyelni kezd, hogy mi fog történni. Az egyik pincérkisasszony odamegy és megérdeklődi, hogy hát itt meg mi a szitu? Erre, akit letámadtak ipse az asztalánál heves védekezésbe kezd, hogy ő csak ott ült, erre nekirontott a fickó. (Persze ebből egy csöppnyi kukkot sem értettem, de szerencsére volt tolmács a háznál a cseh AIESECesek személyében) Dumál, dumál aztán, vhogy elrendeződik a dolog és mindenki lehiggadt és el is mentek. (láthatóan) Kateřina (ejtsd: Katerzsina) elmondta, hogy a felpattanó fickó azt hallotta, hogy a két pacák undorító dolgokat mond a 3 nőnek, amit ő nem bírt elviselni és ezért volt a kirohanása.

Beszélgetés közben azonban valami gyanús lett és ezért átkíváncsiskodtam a terem másik felébe. Erre mi fogad? Három rendőr, 5 fickó meg a 3 nő, az egyik fickó a földön ül feldagadva a fél feje, mellette széjjelfröccsenve vér a földön és a pulton, másik pedig pedig a foga helyét tapogatta.
Nézzük mi történt: A fickó végül mégis nekiesett a két krapeknek. Ekkor azonban, ahelyett, hogy szétkapta volna őket a szomszéd asztalnál ülő 2 muksó azok inkább nem szaroztak "ha már lúd legyen kövér" no meg "kicsi a rakás" alapon inkább elkezdték csépelni mind3 faszit minden ok nélkül. Hijj de okos az ember ha iszik!

Az est folytatódott, a sörök eltűnögedtek, a hangulat oldódott. Ám közeledett az éjfél, ami azt jelentette, hogy az uccsó metrók elindulnak. Mivel eléggé kinn voltam a bánatban muszáj volt időben elindulnom. Természetesen nem sikerült ezért szinte rohanva fizettem majd gyors ütemben vettem az irányt a metró felé. Olyan gyorsban, hogy az est végére kijövő jókora számla által okozott gombóckát sem sikerült lenyelnem, csak mentem, mint a szemellenzős paripa. Kinn még találkoztam is az elagyabugyált fejű pacákkal, éppen még rendezkedett a zsarukkal. Gyorsan elmellőztem mindenkit és leérve a metróba még időm is volt hiszen éjfél előtt 3 perccel odaértem, de kicsit be voltam rezelve, hogy nem érem el a csatlakozást. Végül ez is összejött és elégedetten szálltam le a metróról az albi melletti állomáson. Ekkor pedig kit látnak szemeim?! Mr. Szétgyepált Monokli úr ismét megjelent, sőt egymás mellett mentünk fel a mozgólépcsőn! :DD
Nah ezek után kellemesen aludtam, hogy uccsó két munkanapom is frankó legyen!

Mr. Bevertfej a metróban (jobbra)

Másnap a munkával kapcsolatban végre nem csak a fordítás "heves élményeiről" tudok beszámolni, hanem aláíratott a szerződés, megkaptam az iroda kulcsait, meg egy rakat névjegykártyát!!! Nah ez igen, ezt nevezem.
Ezzel azonban nem ért véget a nap, még ebédkor azt mondtam, oké akkor most már ideje lenne megágyazni egy picikét a suskának, amit majd egyszer megkapok végre. Hol is lehet a legjobban zsetonnak ágyazni? Hát a bankban! Ezért arra fele vettem utam...

Mindenki ezt a bankot javasolta, ezért itt is kötöttem ki. 12 ingyenes pénzfelvétel. Ejha! Kedvesen is fogadott az ügyintéző srác és hipp-hopp egy számlának lehettem igen boldog tulajdonosa.

Még aznap találkoztam munka után Nicolával a cseh AIESECessel Ms. VP iGIP-vel (sorry a káromkodásért :D ) és együtt mentünk el intézni nekem az OpenCardot, aka lehet kedvezményes tömegközlekedés bérletem, kedvezményes belépő ide-oda-amoda. Egyszóval kell és csak 100 korona. Tehát gyorsan egy frankó igazolvány fotó, kevésbé pompás megjelenéssel, aztán már csak másnap meg kellett igényelnem a kártyát mivel persze h aznapra nem csinálták meg a fotókat...

Pénteken azonban hamarjában elrendeztem, még az sem állított meg h most először nem tudtak englisül a kártyaintéző irodában. Volt egy gyors activity majd meg is voltam.

Tehát elég eseménytelen volt a péntek, viszont a szombat annál inkább bővelkedett a mesélnivalóban! Erről azonban majd legközelebb! ;) Folyt. köv.!

Multikulti feeling

Felkészülni, vigyázz, RAJT! Avagy nézzük az ehét történéseit!

Ott tartottunk, hogy a munkasebesség igen gyatra ütemet diktált... Valami rokkant víziló metaforával éltem, ami igazán találó volt mindössze a ló stimmelt, a víz kevésbé, hiszen ki voltam egész nap száradva mivel egy akkora "ló voltam", hogy nem tudtam, hol a határ a mulatozásban...

Tehát lassan, de biztosan tepertem a fordítást, amikor egyszercsak megszólalt a telefon. Nah mondom ez meg ki?! Felveszem és persze a domain regisztrációs iroda... Nő megszólal, hogy beszélt a főnökével, de sajnos nem áll módjukban Csehországba küldeni a dokumentumokat a .hu domain regisztrátorrá válásról. Ohh, köszi Magyarország, mit is kezdenék nélküled, szóval most várhatunk míg elküldik a magyar cég címére és majd ideérkezik egyszercsak a helyi felelős által.

Keddre már teljesen kihevertem a hétvége "megrázkódtatásait" és új erőre kapva elhatároztam, hogy márpedig csinálok magamnak normális kaját. Nem lehet bírni azt, hogy mindennap megveszi drágán a kész kaját az ember. Utam tehát ebédszünetben a húsboltba vezetett, ahol szép egész 3 csirkecombot vettem. Munka után haza is mentem és feltűrve a ruhám ujját nah mondom most megkopasztalak titeket!

Neki is veselkedtem, kicsi tokozás, szétszedem a combokat erre próbálom kivágni a csontot. Nem éles a kés. Fogok egy másikat, az se. Végignéztem az összes kést és még csak kicsi éle se volt egyiknek se...

Hogy az a pííííí, nem hiszem el, hogy píííííí. Nah ezután elképzelhetitek mi történt a konyhában. Egy konyhaművesz az életlen késsel! Eszeveszett trancsírozás volt, de nagy nehezen mindent lehámoztam a csontokról, gyorsan fűszerek stb. és ment is a kisütés. A végeredmény kellemes meglepetést hozott, hiszen finom lett és még kinézetre is megállta a helyét.

Ízletes csirkecomb, rizzsel és reszelt céklával! Nyami!

Ajánlom, hogy otthon ne próbáljátok ki szülők jelenlétében sem az életlen kés okozta hasonló konyhai örömöket!

-----------------------------

Nah de felejtsünk el egy kicsit engem, azt, hogy éppen hogyan küzdök a másnaposság és az éhhalál ellen. Kanyarodjunk vissza a blogom témája felé és akkor legyen végre szó arról, hogy mi történt szerdán és ezáltal arról is, hogy mit keresek egyáltalán itt, kikkel fogom a hátralévő 9 és fél hónapot még Prágában tölteni a munkatársakon kívül. Dobpergés tárárárárááám és jöhet a szerdai nap!

Tehát szerda este munka után nem sokkal egy összejövetelre tartottam, amit pedig nem más szervezett mint a helyi hallgatóiszervezet az egyik AIESEC Helyi Bizottság (röviden HB), mégpedig elsősorban az új gyakornokoknak azaz nekem is. Mivel én is az általuk szervezett programban veszek részt, ezért szokás szerint én is hivatalos voltam erre az első úgynevezett Welcome Party-ra, amivel minden gyakornoknak kedveskedni a helyi AIESEC-esek. ;)

Tehát 8 előtt még összefutottam kedves munkatárs, szintén gyakornok Barttal és együtt mentünk a fő randevú helyre, ahol pedig rögtön megjelent szívünk választottja. Nah jó nem ő, de aranyos AIESECes elnökhelyettes leányzó fogadott minket és kísért oda a többiekhez. Ekkor lepődtem meg igazán mennyire sokan jöttek! Akikkel ekkor futottunk össze szintén AIESEC-es gyakornokok voltak azonban ők más, önkéntes programban való részvételük miatt csak kb hat hétig élvezhetik a Prága szépségeit, pl a sört, vagy a lenyűgöző építészetet, vagy a sört, mondtam már a sört???

Tehát most már együtt egy igazi multikulti alakulat haladt a kedves elnökhelyettes hölgy vezényletével. De, hogy miért multikulti? Mert az AIESECes gyakorlat alatt a világ minden tájáról érkező gyakornokokkal futhat össze az ember. Akikkel találkozhattam a lengyel munkatárson kívül a teljesség igénye nélkül: egyiptomi srác, szerbiai lány, hong kongi lány, fülöp-szigeteki lány, török lány, spanyol lány és egy erdélyi magyar srác :)

Így haladtunk és érkeztünk meg egy elképesztő pubba. Nem találjátok ki mi volt a neve! The Pub. Igen pont ez, nagyon fantáziadús, de mégis egyfajta minőséget jelent, hiszen, ami fogadott minket, az vmi elképesztő volt. Itt futottunk össze a cseh AIESECesekkel, akik ekkor már foglalva az asztalt várták érkezésünket.

Nah de most beszéljenek a képek! ;)

A The Pub belülről.

Igen jól látjátok. Ezen a helyen bizony a Pilsner Urquellt nem a csinos pincérkisasszonyok csapolják. Itt bizony mindenki magának csapolhatja Plzen zamatos italát! 4 sörcsap minden asztal közepén, tetején egy számlálóval, ami 9 ember fogyasztását tudja külön-külön követni. Mindössze az a feladat, hogy ráböksz az egyik számra és már méri is a csapolásodat a számláló. ;)

Egyik cseh házigazdánk éppen a helyes csapolást prezentálja a gyakorlatlan gyakornokoknak ;)

Az egyiptomi fotós mutatja műveit a már szépen kicsapolt sörök hátterében

Csabi és a sörcsap, a very beautiful friendship!

A ranglista!

A felső kép a pubban lévő kivetítő által kívetített képet mutatja ippen. Mekkora kúúúl már nem? Éppen a mi asztalunk vezeti a versenyt a pubban! ;) Valamint országos örökranglistán is az előkelő 6. helyet értük el! Hála annak, hogy egy asztalnál ültünk vagy 15-20-an!

A sörözés közben elővettem régi emlékeimet is. Ezek pedig még akkorról valók, amikor még én magam is AIESECeztem. Egy konferencia (CEC) alkalmával bő egy évvel ezelőtt tettem el pár ereklyét: névjegykártyát és szórólapot, amit az egyes országok HB-i használtak promónak, köztük a prágaiakét is eltettem későbbre, mit sem sejtve, hogy egyszer itt töltöm majd közel egy évemet. Az ottani AIESECesek közül kiderült, hogy 2-en is voltak ugyanezen a győri konferencián, ahol főleg Közép-Európából fordultak meg AIESECes tagok. Annyira meg is lepődtek, hogy láthatták régi cuccaikat és saját magukat is rajtuk, hogy gyorsan le is fotóztak velük!

Én és a régi emlékek (hátul Bart pofátlankodik bele a képbe :D)

Egy szó mint száz nagyon jól ment az este és habár eleinte furcsának éreztem magam a gyakornok szerepében, akikről az AIESECesek gondoskodnak és nem fordítva, ahogy anno megszoktam, ez gyorsan elillant mikor úgy igazán feloldódott a hangulat!

Egy biztos, mind a mostani gyakorlat, mind az eddigi AIESEC tagként szerzett élmények emlékezetesek maradnak örökre. Most is és mindenkor én is csak bíztatni tudok mindenkit, hogy ha az AIESEC által nyújtott lehetőségekkel, vagy bármilyen hasonlóval kerül szembe ne gondolkodjon, azon, hogy kipróbáljon valami újat. Bele kell vágni és csapatni! ;)

Innen folyt. köv., ami valszeg nem szombaton lesz, hiszen ismét egy eseménydús nap elé nézek, no de semmi gond annál többet fogom tudni jártatni a száma... őőőő az ujjaimat a billentyűzeten a következő alkalommal! ;) Kellemes hétvégét mindenki!

A hétvége megkoronázása

 - 2013. Szeptember 9. Hétfő -

Hevesen zötykölődve érkeztem meg a cég közeli buszmegállóhoz. Mondhatom nem tett jót az, amúgy is elég instabil állapotomnak. Első utam azonnal a Tesco felé vettem. Kellett vmi túlélő hidratáló dolog, ami nem víz. Rögtön Kofolára esett a választásom és vettem is egy 2literes kiszerelést belőle.
Felvánszorogtam az irodához, erre természetesen zárva! 8:00 - miért is lenne nyitva?! 11 perc várakozás után végre látom Radeket megérkezni és be is engedte a "halálán lévő, nem éppen dolgozni vágyó munkatársát", vagyis engem. Lehuppanva székembe kezembe kaptam a Kofolát, ami hamar javulást eredményezett. Annyira viszont nem, hogy a fordító mechanizmust beindítsa az agyamban. A sebesség, amivel dolgozni kezdtem egy rokkant vízilóéval vetekedett. Hamar rájöttem, hogy ez így nem lesz jó. Kellett nekem ennyire jól mulatni előző nap. Ekkor újabb emlékképek rémlettek fel előttem...

- 2013. Szeptember 8. Vasárnap -

Ezúttal reggel frissen és üdén keltem, alig vártam már mit tartogat az aznap. Alig volt időm bekapni valamit és összeszedni magam már indult is a nap Jirível, Maxime-mal és Viviennel. Megbeszélltük a találkozót és tervünk szerint rögtön a prágai várat választottuk úticélnak.

Kellemes metrózás után már gyalog közeledtünk fel a várhoz, de még mielőtt odaértünk volna egy furcsa kapura lettünk figyelmesek.

Közelebbről megnézve rájöttem, hogy a cseh védelmi minisztérium főhadiszállása! Ezért jobbnak láttam inkább elrakni a fotóeszközt, nem ám majd vmi kommandós akció egyszer csak a nyakunkba szakad még mielőtt bármit is megnéztünk volna a mai nap során...

A kommandós csapatokat lerázva felmásztunk a hegytetőre (csak kicsit mentünk emelkedőnek, de így hősiesebben hangzik). Szinte azonnal gyönyörű kertrész látványa tárult elénk!

Kertben lévő madársimogató!

A madársimogató rögtön odacsalt minket, hiszen egy termetes nagy sas is volt a hátsó részében. Éppen le akartam fotózni, erre kiderült, hogy fizetni kell a fotókért! Nah persze majd még fizetek a képékért pár tollas csőrikéről.

Folytattunk utunkat és hamar megpillantottuk a gyönyörű várat és bejáratát!

A vár közelében. Nem semmi építmény.

A fotózkodók kedvencei a várkapunál.

Nem! Mielőtt még bárkiben felmerülne a kérdés mi nem mentünk oda fotózkodni velük. Az arcukat elnézve bőven eleget kapnak a vakuk csattogásából. Az ő érdekükben jobban járnak, ha nem megyek oda hozzájuk.

Tovább haladva a várban sok-sok nagy udvart és végül magát a régi művet is megcsodálhattuk, amiről aligha lehetett használható képet csinálni, amibe egész jól belefért. Nem mondom, hogy egy Kölni Dóm, de voltak méretei mint a tengeri ámbrás cetnek.

Fenn az egyik fele

Lenn a másik fele

Miközben sétálgattunk rá kellett jönnünk, hogy bizony 250 Korona úgy igazán körbenézni. Hát valahogy ez elvette a kedvünket és inkább úgy döntöttük körbe nézünk, de a fő programot nem ez fogja kitenni.

Azért még egy őrségváltást láthattunk:

Azokkal a szurkákkal nem ismerkednék meg közelebbről!

Nah és, hogy ne maradjak várból készült kép nélkül, felhuppantam a várfalra és egy győzelmi mosolyt küldtem haza!

Mintha élvezné a srác a témát

A várlátogatás után utunkat az egyik leglátványosabb helyszín felé vettük. Ez pedig a Petřín hegy megfigyelő tornya volt! Természetesen ez se volt ingyen, de nem érdekelt mennyit kell fizetni, akkor is látni akartam Prágát felülről.

Megfigyelő torony/kilátó innen még egész pöppnek látszik.

Nem volt az a torony olyan picike mint, ahogy az itt látszik. Rendesen megküzdöttünk az elemekkel, röpke 300 lépcsőfok megmászása után lihegve kissé, de vmi valami hihetetlen látvány fogadott.

Kilátás egyenesen a belvárosra a Károly-híddal

A kép persze nem tudja visszaadni azt a félelmetes magasságot és egyeseknek azt a kellemes tériszonyt, amit a torony teteje okozott. Nem csodálom, hogy egyesek az életük árán is szorították a torony belseje felé állva a fém csodát, hiszen olykor-olykor a szél hatására érezni lehetett felül, hogy be-bemozodul a torony. Hát, aki nem bírja, jobb, ha kihagyja! :D

Leérve mindenkire valami hihetetlen farkas éhség jött, ezért uccu neki, elkerülve az éhes oroszlán effektust, villamossal nekiindultunk a belvárosnak, hiszen kedves idegenvezetőnk Jirí természetesen tudott egy frankó helyet, amiben aztán nem is csalódtunk. Megfáradva kellemes sör társaságában egy jó adag kacsahúst faltunk be mind a négyen.

A fáradt international banda megpihen

Valami elképesztően finom volt minden ezen a helyen és úgy, hogy 2 sörért és a degeszre tömő kacsáért fizettünk 1800 ft-ot! Előre mondom, hogy, aki tervezi szerény személyem meglátogatását, azt nagy valószínűséggel elviszem ide! Nincs apelláta, de nem is lesz! :P

Ezután részemről lépni alig tudva a sok kajától utunkat egy kellemes folyó melletti nyílt italozó felé vettük. Úgy volt, hogy iszunk itt is egy sört, de végül nem itt ragadtunk egész este?!

Látkép a helyszínről

 Nagyon jól éreztem magam, és eddigre már egész jól összekovácsolódtunk így 4-en külön nemzetiségűek, ahogy pedig fogyott a sör egyre jobban tudott mindenki angolul! :D Még egy újabb taggal is bővült időközben a társaság! Kristyna, Jirí barátnője is csatlakozott, hozzánk!

Az est folyamán még a hátizsákom mélyéről egy kiváló magyar házipálinka is előkerült (utólag ez nem kellett volna...) Nah, de egyik kedves külföldi ismerősöm se ivott még pálinkát, hát itt volt az ideje! Az alábbi képen láthatjátok mennyire sunyiban sikerült a szórakozó helyen a vitt piát iszogatni:

Eseménydús estével zártuk ezt a vasárnapi napot, csupa röhögés és jókedv, ami után elbúcsúztam új barátaimtól, hiszen másnap indultak hazafele. Majd hazaérve a fürdőbe elfelejtve bemenni a ruhák levetése után Rambo módra rettenthetetlenül szenderültem 4 és fél órás álmomra. Akkor még nem tudtam mit hoz a másnap...

Ezzel a hétvégi trilógia a végéhez ért, de természetesen további bejegyzések várhatóak a jövőben is! ;) Páá!