Hat hét történései - 2.rész

2013. Szeptember 30-tól November 10-ig / 2. rész - Látogatók hazai földről!

Ősök in da house

Visszatekintve még az Iva-s időkre, amikor megérkeztem elég durván kevés cuccom volt, habár ahogy azt első bejegyzésemben is részletesen tárgyaltam, így is majd megszakadtam. Nah most a nagyobb új szobám elég üresnek hatott, ami 5 héttel érkezésem után hirtelen megváltozott. Hogyan is?
Kedves szüleim feljöttek és húzták magukkal a túlélőkészletet! Nah jó nem húzták, de már majdnem annyi cucc volt náluk, hogy azt is kellett lassacskán! :D
Kaptam asztalt, polcot, csomó ruhát, kaját, meg mindent, ami hasznos. Azóta is élvezem a kánaánt!

Természetesen nem csak ezért látogatták meg egy szem fiukat, hanem akkor már kíváncsiak voltak arra is, merrefele és hogyan tengetem a napjaimat. Meg azért mégis, hogy néz ki ez a Prága. Ezért szedtük a sátorfát és az egész hétvégét városnézéssel töltöttük! No meg persze beugrottunk ide-oda egy-egy kajára, sörre. Az ég áldja azt a helyet, ahova először tértünk be! Ilyen borzalmas sört még nem ittam Prágában... Szerencsére utána jó pár frankó helyre benéztünk.

Sok-sok helyre eljutottunk, amiket többségében már láttam, no de mik számítottak még nekem is újdonságnak? Képözön!

Mézeskalácsvár a helyi mézeskalács sütödében. Hmm az az illat...

Érdekes szobor együttes a Károly-híd közelében.

Nyomott arcú kerek hátsójú babák, hmm mit szimbolizálhat?

Adj neki Csabi!

Mechanikus pisilőszobrok a Kafka múzeum előterében. Enyhén érdekes látvány :D

A látványos zsidótemető Josefovban.

Ezeken kívül, amit még érdemes megemlíteni az a mutatványosok változatos felhozatala volt. Akármerre mentünk a főbb helyeken folyamatosan beléjük lehetett botlani. Egy összeállítás róluk:

A széttetovált muksó igen érdekes mutatványt végez el az egyik nézőn!

Mindenki gondoljon ez alapján, amit akar! :D

Az eleven ezüst szobor 

Aztaaa! Óvárosi lebegő asszony!

A hétvége gyorsan eltelt, megköszöntem minden finomságot és egyéb hasznos dolgot, majd jött a búcsú ideje, de hogy ne maradjon le fater se a blogból lássunk egy képet a Lennon-falnál!

Színáradat a háttérben!

Anikó és Zsolti vizitel

Ezzel azonban nem ért véget a látogatás. Két héttel rá hétvégén kedves barátaim Anikó és Zsolti tett látogatást a száztornyú városban. Azóta sem tudom eldönteni rám voltak-e kíváncsiak vagy a városra... Srácok? :D

Első esténk rögtön jól indult, hiszen AIESEC-es rendezvényre került sor, mégpedig az egyik önkéntes projekt befejeződött és a gyakornokok hazafele készültek. Ezen eseményre pedig így 3-an mentünk, vagyis igazából 4-en, hiszen lakótársam Honza is velünk tartott.

Honza, Anikó, Csabi => kocc

Vendégek csöppentek az AIESEC érzésbe!
Kanada, India, Egyiptom, Csehország, Magyarország egyaránt képviselve a képen!

Nagyon jó hangulatban telt el az este és pár adag sör elfogyasztása után elégedetten és jókedvűen utaztunk haza, hogy aztán másnap nekivághassak ismét, ezúttal velük a városnak!

Nem sikerült egyhamar felébredni, de egy kiadós reggeli után már a villamoson is ültünk útban Prága szépségei felé.

Prágai várőrségi szemle.

Zsolti örülj, hogy nem lyuggatott ki a szuronyával, amiért belenyomtad a képébe a fényképeződ. :D

Esküvői fotózás fotózása a várkertben by Zsolti.

Jazz a Károly-hídon. Többen táncra perdültek.

Pózolj Anikóval az abszint boltban! Úristen mennyi alkohol...

Ez a hétvége is természetesen csak úgy elröpült és már ott is voltunk, hogy a vasárnap 7-órási buszhoz kísértem ki vendégeimet, természetesen félig zombiként a nem éppen pihentető mászkálós, bulizós hétvége után! Remélem jól éreztétek magatokat! ;)

Most pedig egy emlékezetes képpel zárnám a blogbejegyzést. Tanulság: Sose dühítsd fel a csokisört (!) majszoló oroszlánt! :P
A válasz "igen", Prágában csokisört is kapni. :D

Véged van!!!

Hat hét történései - 1.rész

Asszem ideje volt ismét billentyűzetet ragadnom. :) Elég mozgalmas hetek állnak mögöttem, melyet mivel rendesen le vagyok maradva a blogírással 3 bejegyzésben szeretnék summázni. Tehát következzék a csehországi híradás! ;)

2013. Szeptember 30-tól November 10-ig / 1. rész - A prágai élet változatos hétköznapjai

Hát ebben az időszakban elmondhatom, hogy megszoktam teljesen a prágai létet és eléggé rutinná váltak az itteni dolgok. Ennek köszönhetően pedig az idő is, mintha valahogy felgyorsult volna... Ez pöppet, annak is köszönhető lehet, hogy nem igazán szeretem az üresjáratokat, ezért, amikor úgy néz ki, hogy nem lenne elfoglaltságom, akkor tuti fix, hogy kerítek, ezáltal is sikeresen általános kialvatlanságot okozva magamnak.

Ebből pedig egyenes következmény többek között az „elszenvedett” blogmentes idők, amiért állandó jelleggel kapom a noszogatásokat ismerőseim széles körétől. Elkezdve a  "No Csabi írjáááá mááár!"-tól, a "Nem látom, hogy haladna valamit az a blog"-ig. Ezúton is köszönöm mindenkinek a bíztatást, vagy b*sztatást, kinek, hogy tetszik. :P Mindenesetre kedves tőletek, hogy érdeklődtök!

Üzenetetek tőletek nekem :D

Nézzük a hétköznapok eseményeit, volt rendesen!

Megérkezett bizony első fizetésem, ami már eléggé hiányzott, hiszen 2 hetes késéssel kaptam meg, mint, ahogy számítottam rá! Ez sem volt azonban teljesen zökkenőmentes, hiszen habár a bankszámla létrejött a bankkártya sosem érkezett meg a címemre. 2 héttel a várt időpont után hívtak fel, hogy vegyem át inkább a bankból, már éppen keresni akartam rajtuk, hogy mégis miért Bangkokba küldték azt a kártyát. Elmentem a bankba és, mondtam, hogy a kártyáért jöttem, erre egy borítékot vett elő a srác, ami össze-vissza volt gyűrve, itt-ott foltokkal a cím meg 1 határozott mozdulattal áthúzva. Olyan volt, mint egy II. Világháborút megjárt, nácik által elfogott titkos irat.

A banki ügyintéző srác fogta a „titokzatos” papírmasét és kivette belőle a kártyát, sértetlenül. Az pedig tényleg működött, mint utólag kiderült!

Money, money, money

Második hatalmas élmény munka közben ért. Szokásos nyelvi transzformációs gyakorlataimat folytattam (értsd fordítottam a tetves cseh weboldalt), amikor egyszer csak megjelent az irodában Mr. Széparcú Colosfiú. Mr Niceguy fogta papírtekercsét, ami egy öreg pergamennek nézett ki és kivett belőle egy mandala gyűjteményt! Tibet újra lecsapott, azonban ezúttal nem zengőkürt formájában, hanem egy antikommunista műveszetkedvelő aktivista személyében! A mandalákat elkezdte bemutatni és közben végig valami tüntetésről dumált a „rohadt kommunistákat” szidva. A mandalák darabonkénti ára 800 Korona volt, azaz röpke 10000 Ft. Két fő okot említett, miért kell megvennünk, idézem ha nem is szó szerint: „Kiakaszthatjátok a hálószobába az ágy fölé, hogy a szexuális rituáléjaitokat felpörgesse a különleges energiáival. Ja és mellesleg a pénz tibeti árva kisgyerekekhez kerül.”

Köszöntük a tálalást, de inkább passzoltunk és kikísértük. A többiek meg csak néztek, mi a bánatot keresett bent egy ilyen fószer. Hát magam, sem tudtam Bart egyáltalán minek engedte be, de hogy feldobta a napom az tuti. :D Közben alig bírtam megállni a röhögést, amikor pedig elment Mr. NiceMandalaBoy a röhögés kitört!

Tibet visszatér, mandala kreáció

Most pedig nyargaljunk át munkatémára. A nyelvtranszformáció megállás nélkül folytatódott. Mondhatjuk, hogy a szemem már jojózott a sok „przmsctrbt”-től. Szerencsére adódott tesztelési feladat is, Budapestre telefonálgatás, ide-oda, hogy haladjon az a .hu domain regisztrálás. Volt is szenvedés, de úgy néz ki mára minden rendeződik és mára már el is indítottuk az értékesítést. Meghódítjuk a magyar piacot!

Idő közben pedig a cég gazdagodott egy új munkatárssal is! Ő pedig nem más, mint Jakub párja Lucka, aki már eddig is hébe-hóba be-be járt a céghez dolgozgatni, de csak olyan heti 10 órában, szóval most hivatalos lett. Ezzel, pedig első női munkatársunk érkezett meg a céghez! Együtt járva azzal, hogy mivel eddig a női WC-t használtuk, hölgy híján, a férfi WC-t fel kellett szabadítani, ami pedig eleddig a kacattárolás funkcióját látta el. A törvény szent, külön mellékhelyiség minden nemnek!

Nem sok szót ejtettem eddig a cseh tanulásról, nézzük meg azt is kicsit. Tehát az egész csoportot Bridget szervezte meg Facebookon, mint egy nyitott bárki számára elérhető lehetőséget nyelvtanuláshoz. Ő folyamatosan bombázott mindenkit ötleteivel, felvetéseivel, ennek volt köszönhető az is, hogy egységes könyvből kezdtünk el tanulni.

Ez így mind szép és jó azonban adódott egy nem várt komplikáció, ami által összeszólalkozott önjelölt tanárainkkal és le akarta cserélni őket másokra. A sztori részleteivel nem fárasztanék senkit, a lényeg az, hogy volt sértődés, "sárdobálás", "üvöltözés", amivel kissé sikerült is megzavarnunk a kávézó rendjét. (Zakkant külföldiek... - gondolhatták a jelenlévők :D)

Paprikás volt a hangulat :D

Az eset kapcsán kifejtettem a véleményem mindenki előtt, majd mivel a többiek egyetértettek velem mi úgy döntöttük tanáraink pártjára állunk és folytatjuk az órákat. Bridget erre természetesen bedühödött, kiszállt és magával rántotta a Facebook csoportot is, feladva nekünk a leckét, hogy újraszervezzük magunkat. Egy szó mint száz, volt ám dráma rendesen, totál feleslegesen. Eredménye az egésznek annyi lett, hogy innentől sokkal felhőtlenebb és jókedvűbb órákat tartottunk mindenki számára élvezhetően, mindenféle problémázás nélkül! Hell yeah!

Ennyi lettem volna ezúttal! Folytatás hamarosan az eseménydús hétvégékről, sok-sok képpel! ;)

Uff, én beszéltem!

Hétvége a hegyekben

Hol is tartottam? Elég régen volt az utolsó írás, de piszkosul összecsaptak a fejem felett az események, mondhatni lehetetlenné vált a blogvezetés az uccsó két hétben. :D De sebaj, ne nevezzenek Csabinak, ha ez a lemaradás nem ledolgozható! ;)

2013. Szeptember. 27-29.

Tehát legfrissebb emlékképeimet felidézve ott tartottam, hogy kigurultunk a városból és az irányt a közeli hegyek felé vettük, mégpedig egyenesen a cseh-lengyel határ felé. Maga az út mindössze másfél órán át tartott és habár nem volt közben sok esemény azért egy meglepő dolog akadt út közben, ez pedig nem volt mást mint a "Kofola büfé repülő verzsön"! Vagyis egy Kofola színeivel tarkított gépmadár büfé az autópálya közvetlen közelségében! Megállni sajnos nem álltunk meg, repesztettünk egészen a célig.

Repülőgép Kofola büfé verzsön

Megérkeztünk a helyünkre és, ami fogadott az maga volt a gyönyörűség! Egy kedves kis szálló messze a civilizációtól, az erdő közepén, nem is akármilyen. Hamar megkaptuk a kulcsokat és felérve olyan tisztaság és kényelem fogadott, amilyet rég láttam szálloda esetében. Plazmatévé minden szobában, ragyogóan üde fürdő, jól berendezett bár és étterem rész a lenti részen, vagyis minden adott volt egy kiváló hétvégéhez! ;)

Szállóhoz érkezve

Megérkezés után természetesen nem maradt másra idő mint megvacsorázni majd elkezdeni fogyasztani a helyi csapolt söröket. Ezekben sem volt hiány volt Staropramen, Pilsner és Kozel is többféle változatban. God I love these czech people!

Milannal és Radekkel az arany italok kereszttüzében

Másnap már sokkal eseménydúsabbnak ígérkezett a helyzet, hiszen tervbe vette kedves főnökünk, hogy elnézünk Harrachovba, ahol Európa egyik legnagyobb síugratója leledzik, és nem is csak nézelődőbe, hanem a helyi egyik domboldalon quad-szerű járgányokkal legurulva száguldozni. Ezért hát bepattantunk a kocsikba és 10 kmt autókázva megérkeztünk az évente több télisporteseményt adó kisváros területére. A város pedig habár egész hosszan vezetett, de mindössze egy főútból állt, ám annál pöpecebb látványt nyújtott színes és modern házaival, vendéglőivel, parkjaival. Látszódott, hogy ez bizony egy téli turistaparadicsom!

Első utunk éhenkórász bagázsunk okán az egyik vendéglőbe vezetett, ahol én inkább kihagytam a fogyasztást a többiekkel szemben. Ejj a haspók mindenit! Mikor mindenki betolta arcba az uccsó falatait, végre megtekinthettük a terepet!

A Terep, gurulásra fel

Ahogy az a képen látszik, egy frankó hó nélküli domboldal gurulásban volt részünk, ami szerencsére úgy volt megoldva, hogy még fel sem kellett baktatnunk járgányunkkal, mindössze megvárni míg felhúz a liftszerkezet! Zsír mi?!

Ízirájder Csabikááám!

A kis 3 kerekű járgány egész jó alkalmatosságnak bizonyult, azonban, akárhogy próbálkoztam nem tudtam kihozni belőle a kívánt sebességet, ezért kerékcsodát váltottam!

Kétkerekű csoda az izgi száguldásért!

A kétkerekű motorjárgány már jobbnak bizonyult, ezért innentől végig azzal csapattam. Egyetlen hátránya volt, hogy a felvonó szerkezet csövét a két láb közé kellett rakni, ami bizony egyes esetekben férfitársaimnak okozhatott nem várt mogyorótörést, ezért jó volt odafigyelni a felfele menetkor.

Kilátás fentről, nem gyenge mi?

A céges huligánok

Miután 15-ször is felszántottam a domboldal gyepét, úgy gondoltam, akkor most elég lesz és ideje lesz továbbállni. A többiek is rövidesen megunták és kiélték gyerek énjeiket, majd bepattantunk a kocsiba és visszahajtottunk a szállóhoz.

Itt még a vacsora előtt úgy gondoltuk sétálunk egyet és mivel a főnököm mint vonat szerelmes elvitt minket a Zubacskához, vagyis a hegyoldalt megmászó fogaskerekes vonathoz. Rövid séta után mindenki meglepetésére egy faluünnep kellős közepére bukkantunk ki, ahol mindenféle helyi ételeket, italokat, szuveníreket osztogattak. Ez volt a Zubacska ünnepe!

A régi Zubacska testközelből

Házisör csehmódra, Jakub vígan szemléli a csapolást

Kedvenceim a Zubacskás boxerek, bugyik és egyebek... :D

Házi készítésű hagymás burgonyás csodák, nyami!

Ezeken kívül azonban a legnagyobb meglepetés, akkor ért mikor megpillantottam szakállas barátunkat, Gandalfot!

Gandalf megelevenedik!

Nah jó, valójában nem is Tolkien mester karaktere jelent meg, hanem a cseh gyerkőcök Mikulás 2-je, azaz Krakonose, a hegyi figura. Pontosan azóta sem tudom mire jó, és milyen sztorik övezik, azt tudom, hogy imádják a gyerekek és itt is körbezsongták.

Visszaérve vacsoraidő után egy kellemes Svicková elfogyasztása után nekiálltunk a mulatásnak, úgy istenigazából :D Hiszen előkerült a magyar pálinka is, mely osztatlan sikert aratott cseh és egy szem lengyel kollégáimnál.

Sörök között egy pálesz magyar módra!

Igazából nincs értelme az estéről sokkal jobban beszámolni, az biztos, hogy a fogyasztással a jókedv egyenes arányban növekedett, ahogy az lenni szokott. Egy igazán víg estével koronáztuk meg a hétvégét! Nah ez ám a csapatépítés!

Külsős kollega és a 4000 ftos 4 cent rum! Meeenyiii?!

A másnapra virradva az előző este elfogyasztott alkohol mennyiséget, legalább annyi víz elfogyasztása váltotta fel, majd a reggeli után egy csoportfotó után hazafelé vettük utunkat. Másnap bizony várt a munka!

A csipet csapat

Folyt. köv.!

Kirándulás előtt

Most, hogy ismét visszatértem, nem szándékozom eltűnni egy jó darabig, és mivel még mindig jó nagy lemaradásban vagyok a történetemmel, ezért újra az Erőhöz folyamodok és felpörgetem a sztori mesélést. Haladjunk tovább! ;)

2013. Szeptember 25-26. Szerda, Csütörtök - Pörgős hétköznap

A szerda igen pörgősen telt. Már reggel nagy bölcsességet sikerült levonnom, hiszen a villamosra várakozáskor egy fickó láthatatlan emberekhez üvöltözött össze-vissza, éppen mikor jónak látta. Mondanom sem kell alig néztek furán az emberek a környéken, de meg kellett állapítanom, hogy minél nagyobb a népsűrűség az őrült/mattrészeg/elgurult gyógyszerű emberek előfordulási aránya annál nagyobbra tehető... Innentől ezeken nem is fogok megakadni, csak követem cseh polgártársaimat és elengedem ezeket.

A munka ismét a szokásos droidszerű fordítást jelentette. De legalább láttam, hogy halad a dolog, leginkább előre!

Munka után aztán volt dolgom bőven, hiszen eljött az ideje elintézni a helyi tömegközlekedési "bérletet", azaz az Opencardot, ami keddtől átvehető volt egy bizonyos helyen a belvárosban.

Opencard és a helyi jegyek

Felül látható érdekességképpen, hogy is néz ki ez a kártya, valamint egy sima helyi járatos jegy. Tehát első utam oda vezetett munka után. Mikor nagy nehezen megtaláltam a helyszínt azt hittem eldobom az agyam... Annyian voltak, mint az oroszok! Gondoltam próba cseresznye, hátha mégis sorra kerülök időben az aznapi cseh nyelvtanuló csoport kövi meetingje előtt. Odamentem az automatához,  kértem egy kövi sorszámot. Megkaptam a 494-est. Ekkor bementem a váróba és felnéztem a kijelzőre, hol tart a sor. 398. Meeeennnyi??? Abban a pillanatban felszökött a vérnyomásom - úristen mennyit kell majd így várni... Aztán gyorsan lehiggasztottam magam, leültem és agyalni kezdtem, hogy érdemes-e egyáltalán maradnom. Kisebb gondolkodás után úgy találtam jó lesz még várni egy picit hátha csoda történik.

ÉÉÉSSS történt. Valami hihetetlen sebességgel pörgették az embereket, és ennek eredményeképpen fél óra múlva sikeresen megszereztem az Opencardomat! Ki tudja mennyit kellett volna várnom, ha mindezt Magyarországon kellett volna intéznem. Újabb piros pont a cseheknek!

Ezután gyors léptékben beugrottam a közeli "pöttöm" könyves boltba. Ez a könyvesbolt laza 3 emeletes volt és elég volt tájékozódni benne, nemhogy még megtalálni milyen könyvet keres az ember. Előző órán beszéltük meg, hogy mindannyian ugyanazt az olcsó könyvet kezdjük el, hogy egyszerre tudjunk haladni és lehessen követhető az egész tanmenet még annak is, aki nem tud olykor részt venni 1-1 órán. Segítséggel végül megtaláltam, majd az érte járó koronák kicsengetése után futottam a találkozóra.

Pontban 7-kor megérkeztem a fent látható állandó meeting pontra és már kezdtük is a tanulást. Ismét frankó hangulatban telt az óra és mindenkinek jutott kisebb szerep. Még én is megküzdhettem pár számomra elég durva kiejtésű szóval. Konkrétan olyan egy kicsit a nyelv, mint egy nyelvtörő, de később csak hozzászokom ehhez a gyönyörűséges nyelvezethez.

Csütörtökön megismerkedhettem két másik lakótársammal is. Nem is értem, hogy kerültük el egymást eddig, de nem számít.

Először a szomszédomban lakó cseh lánnyal Terezával találkoztam, akinek ugye nincs is rendes szobája csak egy lepedőkkel elkülönített kis szeglete. Nem is értem, hogy bírja ott, bár amennyit idejár gondolom nem nagyon érdekelheti. Nagyon nem sikerült megismernem, hiszen ellentétben a többiekkel nem beszél angolul.

Másik páciens az algériai fickó volt, aki mint kiderült nem is olyan fiatal mint a többiek. Konkrétan a 40-es éveiben jár, de elég jó fejnek tűnt, habár azon megnyilatkozása, ahogy a tulajt szidta a helyi kosz meg minden miatt az kevésbé nyerte el a tetszésemet :D Takarítani kééénee emböööör!!!

2013. Szeptember 27. Péntek - A túra napja

Elérkezett hát a céges Team Building napja! Mindenkin erőteljesen lehetett érezni az izgatottságot, és egész munkaidő alatt alig várta mindenki, hogy végre elinduljunk. Már előző nap berámoltam mindent a táskába, ezért teljes hadifelszereléssel érkeztem a hétvégére!

A munkaidő alatt mindössze az ebédszünetkor látott menüt nevezném érdekesnek, hiszen megint meglátogattuk a szomszédos Waldeska éttermet. Most pedig speciális ajánlataik voltak, hiszen Szeptember 27. Csehországban A Sör napja! Ezt a menü elnevezést lessétek meg:

Sörleves, sült csülök sörmártásban + egy korsó sör.  ÉÉÉS mindössze 1000 ft-ért!

Az egyetlen gond annyi volt, hogy munka közben nem iszunk :D

Ezután hamar eltelt a munkaidő, sőt még előtte 3/4 órával le is léptünk és 3 kocsival kigurultunk Prágából!

Folyt. köv. legközelebb a hétvégi kalandokról! ;)

A Csabi Visszatér!

Tááá tááá táráráárááárááá tárárárááááá ráááá tárárárááááááá!
Igen ide képzeljétek ide ama galaktikus űreposz a Sztárt Vársz főcímdalát. Megvan? Akkor most olvasd újra és énekeld! :D (Ha még ezután se megy hívd segítségül no nem a telefonos segítséget, hanem a youtubét:  http://www.youtube.com/watch?v=JG5OsfOuEy0 - na ugye?!)

Nem kérek elnézést az übergagyi photoshop mágiához, direkt volt!

Tehát hosszas kihagyás most Csabi Visszatér, és nem is akárhogy, hiszen vele van az ERŐ!!! Még pedig azért van szükség rá, hiszen elképesztő mennyiségű eseményt kell irtózatosan izibe ledarálnom, hogy behozzam magam. Nah, de sebaj vágjunk bele!

2013. Szept. 21 Szombat - Red Bull és miegymás!

Rögtön egy nagy blokkba kezdünk, hiszen aznap látogattuk meg gyakornok társaimmal a Red Bull Flugzeug rendezvényt, azaz ki tud jobb repülő alkalmatosságot fabrikálni és minél messzebb a pallótól a vízbe pottyanni. Izgi mi? Én is így gondoltam, egészen addig míg oda nem értem a helyszínre...

Itt csak az Erő segíthetett volna..

No igen mondhatni élvezhetetlen attrakció volt ez, hiszen hiába volt nagy rendezvény és látványos is olykor, ha egyszer bárhonnan nézed a történéséket csak az emberek feje búbját, vállát, oszlopot és egyebeket látsz... Amit azonban így is sikerült lekapnom:

Izzó kompánia és hotdog gárda "véres küzdelme" megelevenedik

Izzófejűek izzótáncot lejtenek, majd egy fél méter repülés után alászállnak bele a vízbe (gondolom én, mert ezt már persze nem láttam...). A hotdog gárda sztem még ezt a fél méteres repülő rekordot is csak alulról súrolta.

Tehát mivel nem nagyon lehetett látni semmit, ezért inkább másra szegeztem a tekintetem, ami abban a pillanatban sokkal érdekesebb volt, ez pedig az emberek elképesztő akarata és leleményessége!

Toj-toj és ablakmászás cseh módra

A villanyoszlopok és fák sem maradtak gazdátlanul

Valami elképesztő mennyi mindenre képes, hogy egy ilyen semmilyen lagymatag műsort lásson az ember. Hát mi nem sokáig szerencsétlenkedtünk ott, inkább elléptünk kedvenc éttermembe kacsát enni ismét és sétálgatni. Például az óváros térre:

Csingacsguk az utolsó mohikánpapagáj szelidítő

"Mr. karddal nyit sört" a folyékony kenyér pazarlásmestere

A díszes Pilsner kompánia

A fenti képhez még hozzáfűzendő, hogy egy Pilsner túrán vettünk részt a Károly-híd tövében, ahol megtudhattunk jópár dolgot a Pilsner Urquell történetéről, beleértve azt is, hogy jelenleg a legtöbb országban értékesített sör a világon! Hát megértem miért, hiszen helyben a túra mellé még mintavételi példányokkal is jutalmazták torkunkat!

2013. 09. 22-24. Vasárnaptól Keddig

A vasárnapi nap legfőképpen abból állt, hogy pihenjek és megpróbáljam megemészteni, hogy itt bizony tényleg az Erőre lesz szükségem, ha mindent használhatóra akarok tisztítani. Nah de jogosan merült fel bennem a kérdés, hogy mégis ki képes ekkora mocsokban nap mint nap élni.

Nem is kellett sokáig várnom, elég hamar találkoztam a cseh Honzával. Igen még egy Honzával, aki elmondta, hogy ez a leggyakoribb név csehföldön.

Hivatalos forma Jan (János), ahogy hívják Honza. 

Még egy példát mondott hasonlóra: 

Hivatalosan: Josef (József), ahogy hívják: Pepá.

Ugye milyen hasonlóak???

Amit róla el lehet mondani, hogy egész jó fejnek ismertem meg már a kezdettől és már vasárnap el is néztünk egy sörre a közelbe, csak, hogy megismerjük kicsit egymást, ha már több hónapig egy fedél alatt fogunk éldegélni.

Másik lakótárs a nigéria afro srác, azaz Jerry volt. Ő róla nem sokat tudtam meg a mai napig, annyit tudok mindenesetre, hogy speckó illatot áraszt magából, amit aligha nevezhetek kellemesnek városi orromhoz mérten.

Velük találkoztam a hét elején és hét végén. Főleg míg suvickoltam a slozit, a konyhát, a fürdőt, meg mindent, amit találtam. Ám legyen megcsinálom egyszer normálisan a takarítást, de, hogy innentől takarítanak maguk után az tuti, így vagy úgy. Ha kell fénykardot sem félek használni!!!

Folyt. köv! Sok-sok minden jön még tessék készíteni azt a bizonyos pelust! ;)

Az új fejezet első kalandjai

2013.09.20 - A költözködés napján

Tehát alig 1 órát töltöttem az új albérletben és már surrantam is ki a rendetlen és szagos lakásból, a metró felé véve rögtön az irányt. Szerencsére itt van egy köpésnyire, szóval hamar eljutottam a célállomásra. Ám odaérve a Lokál pub megtalálása már nehezebbnek feladványnak bizonyult. Klasszikus nálam mikor nagyvárosban megérkezek VALAHOL tömegközlekedéssel, majd azt se tudom merre forduljak, még az utcát is alig találom! Ám ennek a kornak vége, hiszen ekkor tudom segítségül hívni a modern technikát! Android offline map és voilá, már tudom is merre kell menni a nagy épületrengetegben.
Mikor megérkeztem még elég kevesen oltották szomjukat a helyi finomsággal, de nem sokkal utána mindenki megjelent, aki úgy volt, hogy tiszteletét teszi, eme AIESECes rendezvényen.

A hely azért adta eléggé, hiszen konkrétan akkora volt az egész mint egy utca. Pont olyan hosszan terült el az utca mellett. Egyetlen nagy folyosó volt az egész 3 tankos sercsapteleppel.

A "pirinyó" pub

Nah ezt a fenti képet képzeljétek el tele emberrel, elvégre egy pénteki napról volt szó. Nah ugye kemény? De, amitől még speckóbb volt az egész, hogy itt bizony nem kellett odamenni semmilyen pulthoz, hogy Pilsner nevű itókát kaphass, SŐT még csak a szádat se kellett kinyitnod és "Mr. Megadomamijárneked" már csattintotta is le eléd a következő adagot, amint a korsó kiürülőben volt. Igen nem túlzok nem kímélte őket, jó erősen vágta oda a Miszter a korsókat!

"Mr. Megadomamijárneked" éppen levágja valaki elé a habos főzetet

Gyorsan repült az idő és nagyon jól éreztük magunkat.

A külföldi alakulat mulatozik

Ami mellett azonban nem mehetek el szó nélkül az a WC volt. Sztem ennyire még sosem lepődtem meg, mikor beléptem egy mellékhelyiségbe. Nah, de a kép (18+) minden szónál jobban elárulja miről is "beszélek" éppen:

A 18 karikás újságkivágásos dizájn a férfi WC-ben

Nem kis népszerűségnek örvendett eme hely se a pubban, hiszen többen is fényképezték a meglepő dizájnt. Mindenesetre miután lencsevégre kaptuk a férfi WC mezítelen hölgyeit, futballistáit és kocsijait, gyorsan továbbálltunk. Közös döntés alapján egy klub volt a célpont.

A csoportos menet a klubhoz

A következő helyszín teljesen a belvárosban volt egy Nebe nevű klubban. A következő képen megtekinthetitek, csakúgy üresen, mint az előző italozót.

Nebe és a pucér angyalok

Igencsak megörülhettek a klubban mikor látták, hogy vagy 15-en egyszerre érkezünk, főleg mivel akkor még eléggé foghíjas volt a partyrésztvevők létszáma. Első utunk természetesen a pulthoz vezetett, ahol viszont pár másodperc múlva az állunkat kellett összekaparni az árak miatt. Már akkor tudtam, hogy a pénztárcám abszolút hatalommal bír majd a fogyasztási kedvemre. Tehát inkább döglök szomjan, mint csillagászati árakat fizessek. De ez nem szegte kedvem, sőt, elég hamar benntaláltam magam a tánctéren. Nah és akkor, aki ismer tudja, hogy amikor elkezdek táncolni akkor ott nincs megállás. Hamar a társaság közepén találtam magam. Az viszont kevésbé volt jó, hogy rövidesen annyian érkeztek, hogy zsúfolva lett a hely és így a kis tánctér kevésnek bizonyult. Ezért maradt a talpalatnyi helyen táncolás a kisebb "menjmárarrébb" tolakodásokkal... Azonban még ez is simán élvezetes volt, mivel folyamatosan a számok klippjei voltak kivetítve a falon, ha már nem tudtam mozdulni legalább nézhettem valami érdekeset! Kúúúúl!

Nem mellékesen itt is érdekes WC-be lehetett botlani, hiszen ezek itt nem foglalkoztak illatosítással, inkább szépen körberakták díszesen a piszoárokat mindenféle gyümölccsel, narancs, lime, stbstb, mint valami tortát. (Gondolkodtam rajta, hogy lefényképezzem, de inkább elvetettem az ötletet, az már túl érdekes lett volna :D)

Olyan 3 óra fele fáradt el mindenki és ment a többség haza. Hát rám fért a pihenés a nagy dancelés után. Hazaporoszkáltam, majd már nem foglalkozva a nagy rendetlenséggel és kosszal, gyorsan az ágyba vetettem magam és először aludtam el az új helyemen.

Folyt. köv. majd a hétvége után! ;)