2013. szeptember 11., szerda

A hétvége megkoronázása

 - 2013. Szeptember 9. Hétfő -

Hevesen zötykölődve érkeztem meg a cég közeli buszmegállóhoz. Mondhatom nem tett jót az, amúgy is elég instabil állapotomnak. Első utam azonnal a Tesco felé vettem. Kellett vmi túlélő hidratáló dolog, ami nem víz. Rögtön Kofolára esett a választásom és vettem is egy 2literes kiszerelést belőle.
Felvánszorogtam az irodához, erre természetesen zárva! 8:00 - miért is lenne nyitva?! 11 perc várakozás után végre látom Radeket megérkezni és be is engedte a "halálán lévő, nem éppen dolgozni vágyó munkatársát", vagyis engem. Lehuppanva székembe kezembe kaptam a Kofolát, ami hamar javulást eredményezett. Annyira viszont nem, hogy a fordító mechanizmust beindítsa az agyamban. A sebesség, amivel dolgozni kezdtem egy rokkant vízilóéval vetekedett. Hamar rájöttem, hogy ez így nem lesz jó. Kellett nekem ennyire jól mulatni előző nap. Ekkor újabb emlékképek rémlettek fel előttem...

- 2013. Szeptember 8. Vasárnap -

Ezúttal reggel frissen és üdén keltem, alig vártam már mit tartogat az aznap. Alig volt időm bekapni valamit és összeszedni magam már indult is a nap Jirível, Maxime-mal és Viviennel. Megbeszélltük a találkozót és tervünk szerint rögtön a prágai várat választottuk úticélnak.

Kellemes metrózás után már gyalog közeledtünk fel a várhoz, de még mielőtt odaértünk volna egy furcsa kapura lettünk figyelmesek.


Közelebbről megnézve rájöttem, hogy a cseh védelmi minisztérium főhadiszállása! Ezért jobbnak láttam inkább elrakni a fotóeszközt, nem ám majd vmi kommandós akció egyszer csak a nyakunkba szakad még mielőtt bármit is megnéztünk volna a mai nap során...

A kommandós csapatokat lerázva felmásztunk a hegytetőre (csak kicsit mentünk emelkedőnek, de így hősiesebben hangzik). Szinte azonnal gyönyörű kertrész látványa tárult elénk!


Kertben lévő madársimogató!

A madársimogató rögtön odacsalt minket, hiszen egy termetes nagy sas is volt a hátsó részében. Éppen le akartam fotózni, erre kiderült, hogy fizetni kell a fotókért! Nah persze majd még fizetek a képékért pár tollas csőrikéről.

Folytattunk utunkat és hamar megpillantottuk a gyönyörű várat és bejáratát!

A vár közelében. Nem semmi építmény.

A fotózkodók kedvencei a várkapunál.

Nem! Mielőtt még bárkiben felmerülne a kérdés mi nem mentünk oda fotózkodni velük. Az arcukat elnézve bőven eleget kapnak a vakuk csattogásából. Az ő érdekükben jobban járnak, ha nem megyek oda hozzájuk.

Tovább haladva a várban sok-sok nagy udvart és végül magát a régi művet is megcsodálhattuk, amiről aligha lehetett használható képet csinálni, amibe egész jól belefért. Nem mondom, hogy egy Kölni Dóm, de voltak méretei mint a tengeri ámbrás cetnek.

Fenn az egyik fele

Lenn a másik fele

Miközben sétálgattunk rá kellett jönnünk, hogy bizony 250 Korona úgy igazán körbenézni. Hát valahogy ez elvette a kedvünket és inkább úgy döntöttük körbe nézünk, de a fő programot nem ez fogja kitenni.
Azért még egy őrségváltást láthattunk:

Azokkal a szurkákkal nem ismerkednék meg közelebbről!

Nah és, hogy ne maradjak várból készült kép nélkül, felhuppantam a várfalra és egy győzelmi mosolyt küldtem haza!

Mintha élvezné a srác a témát

A várlátogatás után utunkat az egyik leglátványosabb helyszín felé vettük. Ez pedig a Petřín hegy megfigyelő tornya volt! Természetesen ez se volt ingyen, de nem érdekelt mennyit kell fizetni, akkor is látni akartam Prágát felülről.

Megfigyelő torony/kilátó innen még egész pöppnek látszik.

Nem volt az a torony olyan picike mint, ahogy az itt látszik. Rendesen megküzdöttünk az elemekkel, röpke 300 lépcsőfok megmászása után lihegve kissé, de vmi valami hihetetlen látvány fogadott.

Kilátás egyenesen a belvárosra a Károly-híddal

A kép persze nem tudja visszaadni azt a félelmetes magasságot és egyeseknek azt a kellemes tériszonyt, amit a torony teteje okozott. Nem csodálom, hogy egyesek az életük árán is szorították a torony belseje felé állva a fém csodát, hiszen olykor-olykor a szél hatására érezni lehetett felül, hogy be-bemozodul a torony. Hát, aki nem bírja, jobb, ha kihagyja! :D

Leérve mindenkire valami hihetetlen farkas éhség jött, ezért uccu neki, elkerülve az éhes oroszlán effektust, villamossal nekiindultunk a belvárosnak, hiszen kedves idegenvezetőnk Jirí természetesen tudott egy frankó helyet, amiben aztán nem is csalódtunk. Megfáradva kellemes sör társaságában egy jó adag kacsahúst faltunk be mind a négyen.

A fáradt international banda megpihen

Valami elképesztően finom volt minden ezen a helyen és úgy, hogy 2 sörért és a degeszre tömő kacsáért fizettünk 1800 ft-ot! Előre mondom, hogy, aki tervezi szerény személyem meglátogatását, azt nagy valószínűséggel elviszem ide! Nincs apelláta, de nem is lesz! :P

Ezután részemről lépni alig tudva a sok kajától utunkat egy kellemes folyó melletti nyílt italozó felé vettük. Úgy volt, hogy iszunk itt is egy sört, de végül nem itt ragadtunk egész este?!

Látkép a helyszínről

 Nagyon jól éreztem magam, és eddigre már egész jól összekovácsolódtunk így 4-en külön nemzetiségűek, ahogy pedig fogyott a sör egyre jobban tudott mindenki angolul! :D Még egy újabb taggal is bővült időközben a társaság! Kristyna, Jirí barátnője is csatlakozott, hozzánk!
Az est folyamán még a hátizsákom mélyéről egy kiváló magyar házipálinka is előkerült (utólag ez nem kellett volna...) Nah, de egyik kedves külföldi ismerősöm se ivott még pálinkát, hát itt volt az ideje! Az alábbi képen láthatjátok mennyire sunyiban sikerült a szórakozó helyen a vitt piát iszogatni:


Eseménydús estével zártuk ezt a vasárnapi napot, csupa röhögés és jókedv, ami után elbúcsúztam új barátaimtól, hiszen másnap indultak hazafele. Majd hazaérve a fürdőbe elfelejtve bemenni a ruhák levetése után Rambo módra rettenthetetlenül szenderültem 4 és fél órás álmomra. Akkor még nem tudtam mit hoz a másnap...

Ezzel a hétvégi trilógia a végéhez ért, de természetesen további bejegyzések várhatóak a jövőben is! ;) Páá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése