2013. szeptember 10., kedd

Barangoljunk Prágában!

 - 2013. Szeptember 9. Hétfő -

A tükörben látott borzadályt sokáig nem viseltem, inkább gyorsan letusoltam, rendbe szedtem magam, amennyire lehet. Persze ilyen korán, ennyi alvás után és ilyen fejfájással örültem, hogy olyan gyorsan tudok készülni, ahogy... Bepakolásztam félig szédelegve a dolgokat és gondoltam akkor uccu neki, irány a meló. Ekkor viszont eszembe jutott, hogy még mindig ki tudja merre lehet kedves lakótársam. Sokáig nem agyaltam rajta, csak bepillantottam sötét szobájába és már mentem léptem is ki az ajtón.
Kilépve az utcára igencsak meglepődtem, hiszen hideg volt, minden tiszta víz és még mindig csöpögött az eső. Hát ezért volt olyan koromsötét most reggel. Miközben utamat a buszmegálló felé vettem újabb emlékképek ugrottak elő a semmiből...

- 2013. Szeptember 7. Szombat -

Hát sikerült délben felkelnem, jajj de jó... Ez a hatása az első istenigazán átsörözött estének. Mit ne mondjak azért jó volt és a kis betegség is úgy néz ki elillant. A tervem, hogy hamar elmegyek bespájzolok kajából és főzök vmi ehetőt, hamar befuccsolt. Természetesen a mai fiatalság "jó szokása" szerint első út a géphez vezet és erre rögtön hát nem 4 emberrel sikerült elkezdenem dumálni?!
"Nah hát Csabi mi lesz azzal az ötlettel, hogy megint nekivágsz a városnak?!" - mondta a lelkiismeretem. Mivel, a lelkiismeretem nagy erővel bír (ha én is úgy akarom) gyorsan befejeztem minden csevegést, Skypeon is elköszöntem az ősöktől és összekészültem indulásra készen! Első és legfontosabb, hogy ne essek össze az éhségtől, tehát nyomás Chodov városrész plázája és bevásárlás az Albert hipermarketben!
Ekkor azonban valami Isteni sugallat, azt tanácsolta menjek vissza a gépemhez és nézzek rá az üzikre. Hát nem Jirí írt? Éppen benn van a belvárosba két ismerősével és elhívott lógni. Nah ekkor másodpercek törtrésze alatt futottak végig a gondolatok az agyamban. (Igen ott! Lehet ebben kételkednének egyesek, és szóvá is tennék, de ahogy eddig se most se izgat :P )
A döntés pillanatok alatt megtörtént. Ennek értelmében sutba is dobtam az előtte 2 perccel lévő tervemet és már hívtam is Jirít, hogy merre vannak, hiszen csatlakoznék!
Egy dolgot, viszont elfelejtettem! 3 óra volt és még egy dekát nem ettem! Ha pedig éhes vagyok akkor a legtöbben, akik ismernek tudják milyen vagyok:




És valami hasonlót jelent a valóságban:



Tehát útra keltem, de amint tudtam vettem két pizzaszelet, amit gyorsan bepusziltam a dühöngő oroszlán effektus megvalósulása előtt.
Egymás megtalálása Jirível nem volt zökkenőmentes, hiszen Mustek metrómegállónak mindössze 8 helyen van kb külön feljárója 500 méteres sugaron belül. De ez lényegtelen, sikeredett a dolog és hamar össze is futottam legújabb ismerőseimmel Viviennel a német leányzóval és Maxime-mal a belga sráccal. Tehát ez a nemzetközi különítmény 4-en vágott neki Prágának! Természetesen rögtön sörrel!


Ők 3-an még Erasmusos szemeszterükben ismerkedtek meg és aznap érkeztek az egész hétvégére Jirít meglátogatni. Ebből kifolyólag természetesen rögtön sörért kiáltottak, habár én még csak éppen hevertem ki az előző napi búzasörök, barna sörök és egyebek másnapi jótékony hatását...
Ezúttal hadd beszéljenek a képek, kukkantsátok meg micsoda szép időben lehetett ebben a gyönyörű városban barangolni!

Károly-híd és a prágai vár látképe

Pózolj a Károly-hídon fotó. (Kriszti, nah teljesült a kívánság?! :D)

A Károly-híd tövében, a nagy turista rengetegben. Jha és persze salsa rigmusokkal kísérve! Hirtelen be is indultak a táncreflexeim és azon kaptam magam, hogy végig suhanok félig salsázva az emberek között!



Ezután tovább sétálgattunk és egyszer csak megpillantottuk a John Lennon falat. Ez a fal 1980 előtt csak egy átlagos fal volt, azóta viszont Prága egyik jelképévé vált, és a szeretetet és a békét szimbolizálja. A fal sose ugyanolyan, mindig új és új dolgok vannak rajta, amellett, hogy tarkább mint egy agyonhasznált ovis kifestőkönyv.

Távolról (bele se fért normálisan a képbe akkora)

Közelről egy nagy igazság! ;)

A fal megtekintése után volt falatozás, sörözés, stb. Majd úgy döntöttünk elnézünk vmi prágai szórakozóhelyre. Ezért végül a Cross Clubban kötöttünk ki, ami nem kis földről állkapargatást eredményezett... Az egész olyan szürreális volt, teljesen mechanikusan épül fel, de inkább nézzétek:

Kívülről az első döbbenet

Belülről (buszülések az ülőhelyek, ki más egyebet fedez fel a képen?)

És, amikor azt hittem, hogy ezt már nem lehet überelni, hát még sikerült. Nem csak autó és buszalkatrészekkel hozott össze a sors, hanem a DJ pulthoz érve egy ultrakocka mikrochipbuli rajzolódott ki előttem. Nah, de hogy miért mondom ezt?! Tessék nézni:

A Diszkó rész világosban szemlélve

Csapasd a mikrochip dance-t!

Ide mindenképp érdemes elnézni, már a látvány miatt is annyi szent. Hát még a hangulat, amit a hely sugároz. Habár sikerült megtalálnia "Mr. Vegyél Dzsoját"-nak is, de ez már igazán nem érdekelt, hadd értékesítsen, csak ne nekem. :D
Ezután hazavettük az irányt és már ekkor megdumáltuk a többiekkel, hogy holnap akkor innen folytatjuk.

Hát én is holnap folytatom a trilógia befejező részével! ;) Remélem ismét velem tartotok! Addig is csók!










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése