2013.09.16-19. Az utolsó hét a Tibeti kürt közelségében
//Hétfő
Ismét hétfő volt és ismét egy fárasztó hétvége után. "Vajon minden hétvégém ilyen lesz?" tettem fel akkor a kérdést magamnak. Sokat azonban nem lehetett ezen agyalni, már csörgött is az ébresztő és hétfő reggeli "kirobbanó" energiával vetettem neki magam az uccsó hétnek!
Nem is kezdődött eseménytelenül, amint sétáltam éppen a buszmegállóhoz az egyik busz éppen beért a megállóba. Leszálltak emberek, felszálltak emberek (húúú micsoda meglepetééés) csukódik az ajtó erre a hirtelen megpillantok egy fiatal kissrácot, aki már ott is termett a járgánynál és egy hatalmas szökkenést produkált az ajtó felé. Ekkor még nem gondolhatta, hogy bárcsak ne tette volna... Az ajtó úgybeza odacsukta a "szerencsés flótást", viszont az egész olyan gyorsan játszódott le, hogy a sofőr észre se vette és már rá is taposott a gázra. Hirtelen üvöltés, majd satufék! Ajtók kinyit, gyerek beslisszan, ajtók bezár és folytatódik a menet mintha mi sem történt volna. A közjáték után 1 perccel én is felszálltam a buszomra, persze ezek után figyelve, hogy egy hasonló esetet elkerüljek.
Az iroda közelébe érve egy frigó állta el a szűk járdán az utat. Éppen jött ki egy fickó a lépcsőházból és nagyon méricskélte a hűtőmasinát. Odaérve leszólított: "prsztgtrm" Mikor látta, hogy egy halovány dunsztom sincs róla mit gagyog, átváltott angolra és megkért, hogy segítsek neki felpakolni a hűtőt a kocsijára. Hát meg is ragadtuk a rozzant masinát és felhelyeztük rendeltetési helyére. Majd megköszönte az ipse elváltak útjaink.
A munkahelyen persze folytatódott a szokásos töröm a kobakom mit jelenthet a cseh hablaty, majd fordítom angol katyvaszról magyarra. Igazi élmény tud lenni... Ilyenkor mindig örömmel veszem, ha végre eljön az ebéd idő és felkerekedhetek kicsit a közeli Waldeska étterembe. Ezúttal is jó döntés volt elnézni hozzájuk!
Sült hermelín (sajt), igen érdekes ízzel
Hazaérve munkából rögtön rávetettem magam kedvenc sorozatomra a Breaking Bad-re, ami miatt végül az épp aktuális blogpötyögés is kimaradt. Még Ivával se tudtam beszélni normálisan, amióta megérkezett az egy hetes horvátországi nyaralásából. Magamhoz térve a sorozat eddigi legdurvább része után fáradtan aludni tértem, ekkor azonban ismét megszólalt Iva Tibeti harsogó kürt "zenéje"... Nyeltem egy nagyot, oldalra vágtam magam és álomba szenderültem.
//Kedd
Másnap kelhettem korábban, ohh yeaaah, méghozzá azért mert el kellett mennem a helyi jardra, azaz a zsaruközpontba beregisztrálni, mint állandó jelleggel itt tartózkodó külföldi. Természetesen 8-kor van a nyitás ezért muszáj voltam szólni a munkába, hogy késni fogok. Szerencsére meg volt beszélve egyik cseh AIESEC-es leányzóval Marikával, hogy eljön velem és segít. Megérkezve rájöttem, hogy nem lesz ez olyan egyszerű és gyors menet, hiszen fél Kelet-Európa ott állt már 8 előtt a rendőrség bejáratánál. Csupa orosz és ukrán bevándorló, ugyanazon célból mint én. Jeeee...
Kitöltöttük a papirosokat majd be az egyik irodába fakabát úrhoz. Nah jó nem volt kötekedő vagy bármi, de így is 10 perc volt ott mire nagy nehezen kiolvasta az adataimat majd bepötyögött a rendszerbe. Ezután uccu neki, láttam jön a villamos ezért gyorsan istenhozzádot intettem Marikának és már spuriztam is elkapni a villanyost.
Azonban hiába volt a nagy sietség, a buszra átszálláshoz érve láttam, hogy el van torlódva a buszmegálló és villamosmegálló. Egy fiatal nő összerogyva térdelt a villamos mellett fogva az oldalát, mozdulni sem tudott. Viszont nem csak ő, hanem minden lebénult hirtelen a környezetében, hát még mikor nagy vijjogás közepette megérkezett a mentő és elkezdték felpakolni rá a szebb napokat is megélt fiatalt. Ezt azonban már csak 15 perccel később a nagy nehezen kikecmergett buszról láttam, útban munkába több, mint 1 órás késéssel...
Pont emiatt az 1 óra miatt másnap tovább is maradtam, azonban nem volt baj mivel, amúgy is megbeszéltük Barttal, hogy elnézünk egy Facebookos kezdeményezésre. Pontosabban, elmegyünk egy tanuló csoport "órájára" és kipróbáljuk a cseh nyelvlecke örömeit.
//Szerda
Tehát szerdánmunka után 7-re mentünk és odaérve a találkozóhelyre igencsak meglepődtünk Barttal. Hiszen a megnevezett hely egy...
... kávézó és étterem volt tele emberrel. Bementünk majd tanácstalanul bolyongtunk egyet, közben 3-szor is kérdezték, hogy mit adhatnak nekünk, hova szeretnénk ülni, stb. (gondolom ezt mondták) Mi csak ténferegtünk mint a vak birkák, majd mikor már majdnem úgy döntöttünk elmegyünk a bánatba, ránk szólt az egyik nő, hogy a cseh "órára" jöttünk-e. Nah gyorsan lehuppantunk és magunkhoz vettünk legalább egy itókát, ha már étteremben voltunk.
A nyelvtanulási kedvet ösztönző finomság
Nem vártunk már sokat és már jött is 3 olasz, 2 francia, 1 amerikai, 1 dán az órára. Összeültünk haladó és kezdő csoportokra, mivel 2 tanár volt és már pörgettük is az én csoportommal az ábécét. Nagyon jó hangulatban telt ez az egy óra és már tudtam, hogy legközelebb is el kell jönni, habár igen szerencsétlen volt a helyválasztás, elvégre alig hallottuk egymást a teli kávézó nagy zsivajától.
Csütörtök viszonylag eseménytelenül telt, de igazából nem bántam, mert tudtam, hogy másnap költözés, ezért még aznap bepakoltam nagyjából és megdumáltam Ivával, hogy másnap reggel bizony minden cuccal szedem a sátorfámat, kürtöstől mindenestül itt hagyom és elvándorlok az Andél városrészbe.
Folyt. köv. holnap az Új fejezettel, a beköltözés után! ;) A sztori nem áll meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése