Kellemes lágy szellő járja át a levegőt, amit egyáltalán nem érzek hűvösnek, sőt inkább melenget kicsit. Pont a "hajamat" borzolja éppen. Érdeklődéssel révedek a tájba, előttem Prága terül el, teljes nagyságában. Éppen hajnalodik és leírhatatlan látványt nyújt fentről, ahogy éledezik a több száz éves város. Kicsit furcsa érzés fog el, úgy érzem valami nem stimmel. Lenézek a lábamhoz és épp egy talpalatnyi helyen állok egy hatalmas kilátó tetején, több tíz méter magasságban! Ekkor a szél hűvösre fordul, szédülni kezdek és valami sípoló hangot hallok, amitől rögtön belenyilall a fejembe a fájdalom. Majd megszólal egy dallam, ami egyszer csak kiránt az álmomból.
Alig bírom kinyitni a szemem, teljesen kiszáradt. A fejem pedig hasogat, mintha vki baltával cirógatta volna meg, puszta jófejségből. Gyorsan leállítom a telefonom muzsikáját, hátha megszabadulok a fájdalomtól az agyamban, de természetesen nincs ilyen szerencsém. Próbálok kinézni a száraz golyókon, amit a szememnek hívnak, de, csak annyit fogok fel, hogy a földön fekvő matracomon vagyok a masszázságyak tövében, egy deka ruha nélkül. Nagy nehezen kikászálódok az ágyból, igen kora reggel van, munkanap. Látom, hogy körülöttem mintha bomba robbant volna, de sokáig nem nézem a bomba nyomait, inkább kiindulok a szobából. Hirtelen megijedek, hogy ruha nélkül megyek ki, de látom h Iva nincs itthon, már pár napja eltűnt. Betántorgok a fürdőszobába, észreveszem, amint nekiér vminek a lábszáram, hogy fáj. Két kisebb ütődés látszik rajta. Belenézek a tükörbe és, ami fogad, mikor szembe nézek magammal, az maga az iszonyat.
"Csabi éltél már meg szebb napokat is...!" Ekkor pedig emlékezni kezdek, felrémlik előttem az elmúlt hétvége...
- 2013. Szeptember 6. Péntek 16:30 -
Sikerült kipostolnom a rendhagyó blogbejegyzést, aminek a megírása különösen tetszett. Szeretem a sci-fiket, meg hát az időutazás téma, amúgy is nagy kedvencem. A fél óra gyorsan eltelt, hiszen már mindenki be volt sózva, hogy megyünk céges lazulásra Prága egyik speckó helyére a Zlý Časy-ba (ejtsd: Zli Császi). Úgy döntöttünk sétálunk odáig hiszen nincs messze és amúgy is nem semmi időnk van, nullla felhő, csak meleg napsütés.
Hamar oda is értünk és, ami fogadott az valami mennyei volt. Elérkeztünk a "sörparadicsomba"!
Első emeleti pult (sörcsap hegyek a háttérben!)
42 féle csapolt sör, kellemes kiszolgálás, utánozhatatlan hangulat. Röviden így jellemezném a Zlý Časy-t. Igazi sörkülönlegességek lelőhelye annyi biztos. Mintha egy helyi sörfesztiválra csöppentem volna. Igen fiúk-lányok Prágában minden nap sörfesztivál van!
Sokat nem is teketóriáztunk, hanem rá is vetettük magunkat a "menüre"!
A menü
A menün változatosabbnál változatosabb fantázia nevekkel illetett söröket találtunk. A nagy választéknak köszönhetően nem volt egyszerű döntés, hogy akkor most melyik ízletes nedűvel indítsuk a kora estét?! Első választásom egy kellemes világos búzasörre esett. (Nyugalom nem kell megijedni, nem sorolom el az összes elfogyasztott sört, mert akkor másnap reggelig olvashatnátok, nah jó nem)
Az első áldozat
Az első áldozat mindjárt egy kiváló választásnak bizonyult. Kíváncsiságból vártam a sörrel kicsit, érdekelt meddig bírja a habja. Hát arra aztán várhattam volna h eltűnik, az meg se rezzent szinte, ami mutatja is, hogy ez bizony minőségi anyag!
A kezdet (Két szélen Radek és Pavel a két infos,
középbal Tomás a boss, jobbra pedig Milan a Brno-i fenegyerek)
Nem is tartott sokáig senkinek az első sör, és már azon kaptuk magunkat, hogy mindenki elmélyült diskurzusokat folytat éppen aktuális beszélő partnereivel. Ez a beszélgetés pedig nem sokkal a 3. sörünk után nevetésbe és hangos gesztikulálásokba csapott át.
Én sejtettem, hogy ezek a csehek tudnak inni, de hogy ennyire! Pedig ezek a sörök még testesebbek és erősebbek is otthoni társaikkal szemben. Ígyis-úgyis simán lepipáltak, és csak döntötték magukba a nektárt, főleg Milan, aki Brno-ból jött Prágába a tiszteletemre, aki egyben otthonról dolgozik a cégnek.
Elképesztően jó hangulat alakult ki és mindenki mindenkivel beszélgetett. Persze párszor kiszorultam a beszélgetésből, hiszen a cseh vakerálás még mindig nem az erősségem, de ettől aztán nem sértődtem meg. Jakubbal dumáltam a legtöbbet, akivel mondhatjuk, hogy minden téma sorra került. Őt tartom a legjobb fejnek a bandából, hiszen laza és jó duma partner. 9-10-re már mindenki őszintére itta magát és be nem állt a szánk. Igazából szerintem többet mondanak a képek ezért még párat betolatok! ;)
Mosolygós söröskisasszony, minden férfi álma válik valóra mikor kihozza a teli korsókat.
Ejj, de oldott a hangulat! Ez bizony egy igazi prágai est baby!!! (Jakub és Bart)
Mivel 6-kor már ideérkeztünk, nem is maradtunk sokáig, csak addig, amennyi elég volt. Persze a sör mennyiségénél senki nem érezte isten igazán, hogy hol a határ, de nem volt gáz a szitu. Már csak a hazamenetel, maradt, ami szerencsés volt, hiszen többen taxival suhantunk hasonló irányba. Persze a többieknek még 6 sör után muszáj volt egy-egy klasszikus gint ledönteni. Bezzeg a magyar pálinkát nem akarták megkóstolni az egész elején. Nah bánhatják :D
Hazaértem és gyorsan be is ájultam az ágyba, hogy aztán szombat délben felébredve olyan napra keljek fel, amit álmodni se gondoltam, hogy ennyire váratlanul jól alakul!
Folyt. köv. holnap! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése