2013. Szeptember. 27-29.
Tehát legfrissebb emlékképeimet felidézve ott tartottam, hogy kigurultunk a városból és az irányt a közeli hegyek felé vettük, mégpedig egyenesen a cseh-lengyel határ felé. Maga az út mindössze másfél órán át tartott és habár nem volt közben sok esemény azért egy meglepő dolog akadt út közben, ez pedig nem volt mást mint a "Kofola büfé repülő verzsön"! Vagyis egy Kofola színeivel tarkított gépmadár büfé az autópálya közvetlen közelségében! Megállni sajnos nem álltunk meg, repesztettünk egészen a célig.
.jpg)
Repülőgép Kofola büfé verzsön
Megérkeztünk a helyünkre és, ami fogadott az maga volt a gyönyörűség! Egy kedves kis szálló messze a civilizációtól, az erdő közepén, nem is akármilyen. Hamar megkaptuk a kulcsokat és felérve olyan tisztaság és kényelem fogadott, amilyet rég láttam szálloda esetében. Plazmatévé minden szobában, ragyogóan üde fürdő, jól berendezett bár és étterem rész a lenti részen, vagyis minden adott volt egy kiváló hétvégéhez! ;)
Szállóhoz érkezve
Milannal és Radekkel az arany italok kereszttüzében
Másnap már sokkal eseménydúsabbnak ígérkezett a helyzet, hiszen tervbe vette kedves főnökünk, hogy elnézünk Harrachovba, ahol Európa egyik legnagyobb síugratója leledzik, és nem is csak nézelődőbe, hanem a helyi egyik domboldalon quad-szerű járgányokkal legurulva száguldozni. Ezért hát bepattantunk a kocsikba és 10 kmt autókázva megérkeztünk az évente több télisporteseményt adó kisváros területére. A város pedig habár egész hosszan vezetett, de mindössze egy főútból állt, ám annál pöpecebb látványt nyújtott színes és modern házaival, vendéglőivel, parkjaival. Látszódott, hogy ez bizony egy téli turistaparadicsom!
Első utunk éhenkórász bagázsunk okán az egyik vendéglőbe vezetett, ahol én inkább kihagytam a fogyasztást a többiekkel szemben. Ejj a haspók mindenit! Mikor mindenki betolta arcba az uccsó falatait, végre megtekinthettük a terepet!
A Terep, gurulásra fel
Ízirájder Csabikááám!
A kis 3 kerekű járgány egész jó alkalmatosságnak bizonyult, azonban, akárhogy próbálkoztam nem tudtam kihozni belőle a kívánt sebességet, ezért kerékcsodát váltottam!
Kétkerekű csoda az izgi száguldásért!
A kétkerekű motorjárgány már jobbnak bizonyult, ezért innentől végig azzal csapattam. Egyetlen hátránya volt, hogy a felvonó szerkezet csövét a két láb közé kellett rakni, ami bizony egyes esetekben férfitársaimnak okozhatott nem várt mogyorótörést, ezért jó volt odafigyelni a felfele menetkor.
Kilátás fentről, nem gyenge mi?
A céges huligánok
Miután 15-ször is felszántottam a domboldal gyepét, úgy gondoltam, akkor most elég lesz és ideje lesz továbbállni. A többiek is rövidesen megunták és kiélték gyerek énjeiket, majd bepattantunk a kocsiba és visszahajtottunk a szállóhoz.
Itt még a vacsora előtt úgy gondoltuk sétálunk egyet és mivel a főnököm mint vonat szerelmes elvitt minket a Zubacskához, vagyis a hegyoldalt megmászó fogaskerekes vonathoz. Rövid séta után mindenki meglepetésére egy faluünnep kellős közepére bukkantunk ki, ahol mindenféle helyi ételeket, italokat, szuveníreket osztogattak. Ez volt a Zubacska ünnepe!
A régi Zubacska testközelből
Házisör csehmódra, Jakub vígan szemléli a csapolást
Kedvenceim a Zubacskás boxerek, bugyik és egyebek... :D
Házi készítésű hagymás burgonyás csodák, nyami!
Ezeken kívül azonban a legnagyobb meglepetés, akkor ért mikor megpillantottam szakállas barátunkat, Gandalfot!
Gandalf megelevenedik!
Nah jó, valójában nem is Tolkien mester karaktere jelent meg, hanem a cseh gyerkőcök Mikulás 2-je, azaz Krakonose, a hegyi figura. Pontosan azóta sem tudom mire jó, és milyen sztorik övezik, azt tudom, hogy imádják a gyerekek és itt is körbezsongták.
Visszaérve vacsoraidő után egy kellemes Svicková elfogyasztása után nekiálltunk a mulatásnak, úgy istenigazából :D Hiszen előkerült a magyar pálinka is, mely osztatlan sikert aratott cseh és egy szem lengyel kollégáimnál.
Sörök között egy pálesz magyar módra!
Igazából nincs értelme az estéről sokkal jobban beszámolni, az biztos, hogy a fogyasztással a jókedv egyenes arányban növekedett, ahogy az lenni szokott. Egy igazán víg estével koronáztuk meg a hétvégét! Nah ez ám a csapatépítés!
Külsős kollega és a 4000 ftos 4 cent rum! Meeenyiii?!
A másnapra virradva az előző este elfogyasztott alkohol mennyiséget, legalább annyi víz elfogyasztása váltotta fel, majd a reggeli után egy csoportfotó után hazafelé vettük utunkat. Másnap bizony várt a munka!
A csipet csapat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése