Az első teljes nap Prágában

Elérkezett második napi blogbejegyzésem is, olvassátok alant! ;)

Azért ez a nap nagyban különbözött a tegnapitól, főleg ha azt nézzük, hogy pontosan 0-szor, ismétlem zéró alkalommal szakadtam meg a csomagok cipelésében. Juhúú!
Mondhatjuk, hogy egész délelőtt albi kutakodás volt folyamatban, amit csak lehetett megtettem, hogy sikerrel vegyem ezt az akadályt is. Reggel még úgy keltem, hogy ha törik ha szakad ezen a hétvégén márpedig itt hagyom ezt a helyet. Azonban váratlan fordulat következett!

Kedves örökszingli lakótársam meginvitált egy teára. Gondoltam elfogadom, nem leszek udvariatlan. Erre mikor kiértem már nem csak tea, de egy egész reggeli várt pirítóssal meg mindennel. Ejha, erre azért nem számítottam. Reggeli közben beszélgetésbe elegyedtünk, melynek elején próbáltam minél határozottabbra felszívni magam és elmondani, hogy márpedig én menni szeretnék. Egyszer csak kijött a számon és akkor történt a legnagyobb meglepetés! Erre válaszul Iva megkönnyebbülve felsóhajtott! Első reakcióm természetesen az volt, hogy mégis mi a bánat baja lehet velem, aztán jött a csavaros sztori.
Röviden elmondva bizonyos elbaltázott események során sikerült egy német srácnak is lefoglalnia az albit, aki viszont azon nyomban fél évre előre kifizette az egészet, anélkül, hogy megnézte volna mire vállalkozik! Iva elmondása alapján igen érdekes szituációba került. Érkezésem előtt egy nappal tudta meg, hogy mégis jövök és azzal szembesült, hogy lehet neki kellene kiköltöznie a saját lakásából, ezáltal a német sráccal zavartalanul eléldegélhessünk. (Ezt azóta sem tudom, hogyan gondolta... :D ) Lényeg a lényeg, hogy az egész ügy megoldódott egy csapásra úgy, hogy mindenki jól járt. :DD

Ezután boldogan találkoztam össze újra Jiří-vel (még mindig ejtve: Jirzsi) és megcéloztuk az első kiszemelt albérletet. A belváros szélén lévő albérlet egész ígéretesnek nézett ki azonban rá kellett jönnöm, hogy kisebbnek látszik a szobám mint a képeken, ezért nem tudom minden cuccomat benn tartani. Ekkor azonban beugrott még egy fontos faktor! Hogy fogok így prágai Csabi bulit tartani? Mi lesz a hagyománnyal? Hogyan fogok X embert fogadni egyszerre? Meghagytam magamnak a lehetőséget, hogy végiggondoljam az opcióimat.
Ezután elváltunk Jiřível, akinek még tanulnivalója volt uccsó vizsgájára. Igen Augusztus végén vizsga! (Whááát?) Rögtön gondoltam, hogy márpedig én most nekilendülök a belvárosnak.

Első utam a cseh Nemzeti Múzeumhoz és a hozzá tartozó térhez vezetett.


Nem semmi látvány fogadott és pont össznépi összejövetel volt, hiszen cseh kornyikálás ment ezerrel. (Alább belekóstolhattok picikét a hangulatba ;) )

Miután kiélveztem a szláv torkok által keltett zöngék selymes simogatását, utam tovább vezetett lefele, ahol azonnal nem semmi éttermekkel, italozókkal találkoztam. Itt rögtön erőteljes csábítást kezdtem érezni, hogy ezúttal a selymes simogatás ne a füleimet, hanem a torkomat árassza el, mégpedig folyékony maláta formájában. Odamentem pár helyhez, de ugyanazzal a lendülettel, ahogy odaértem vissza is pattantam az árak láttán. Én mondom amennyiben valaki érzi azt a visszatarthatatlan igényt, hogy legalább 1000 Ft-ot költsön egy korsó sörre, nyugodtan ugorjon be az itteni helyek egyikére, egészségére.

Gyorsan továbbálltam és még számos érdekes dologra lettem figyelmes. Például:

A boldog Casino, boldog szerencsejátékosok pénzével díszítve.

A tér alján megtekinthettem az aznap rendezett prágai maraton helyszínét! Mikor odaértem már egy darab versenyzőt nem lehetett látni, csupán leszaggatott célszalagokat, de azt bőven. Ellenben egy igen látványos focis bemutató zajlott a rendezvény mellett. Isten áldja a brazilokat! (Videó alant)

Ezután tovább haladva egy jó sör reményében többször is ungarische érthető beszédre lettem figyelmes, ami mosolyt csalt az arcomra, főleg a sok "przcpsckcrsp"-t hallva egész nap körülöttem.
Mélyebbre érve azonban végre ráleltem, amire vágytam. Ha nem is a legolcsóbb helyre tértem be, de legalább örömmel vettem magam elé eme szépséget:

Elfogyasztása után az albi felé vettem az irányt metrót használva. Kiszállva a metróból és a felszín fele tartva egy vicces jelenet zajlott le, ami elképzelhetően csak nekem maradt ki eddigi életemből kisvárosi létemre. Egy kutyás nő a tömeggel haladva ebjét a mozgólépcső felé irányította és sebes léptékben igyekezett feljutni. Azonban hiába volt a nagy igyekezet, egyszer csak a kutya bekontrázott, amire a gazdája majdnem átesett rajta. Az esetet a nő részéről választékos "przskcprmsrp" követett, ami aligha jelentett szépeket szegény kutyulira nézve. A kutyi ezután kővé dermedt és a gazdája unszolására az istennek nem mozdult semerre. Természetesen ez pont előttem zajlott le elzárva a feljutás lehetőségét a mozgólépcsőn. Az elkeseredett gazdinak nem maradt választása és elkapta a kutyuli grabancát felcipelve őt a sztenderd lépcsőn.

Jelen sorokat már itthon írom, annak tudatában, hogy holnap is hasonló érdekességek várnak rám, hiszen úgy döntöttem nem fogok a kis szobába beköltözni. Újból nekiveselkedek a városnak és egy másik albérletet fogok szemrevételezni. Folyt. köv! ;)