2013. augusztus 30., péntek

Augusztus 30 - Érkezés Prágába

Elképesztő eseménydús nap lett, szóval tessék kapaszkodni, mert indul a blooooog :DD

Reggel még újvárosban rájöttem, hogy a két bőröndöm és a hátizsákom együtt közel 50 kilót nyom, ami végül kiderült h igencsak megterhelő lesz ha végig kell cipelnem egész nap tömegközlekedési eszköztől tömegközlekedési eszközig.
Így is lett, Pesten sikeresen meghúztam a hátamat a csomaggokkal, ami még most lefekvéskor is "kellemesen" érződik. No de mind1 minden kezdet nehéz.

A Keleti pályaudvarról kiindulva elhagytam az országot. Útközben Brno-tól (képek a vonatról fotózva a bejegyzés végén) Prágáig szerencsém volt találkozni egy csomó Chelsea drukkerrel (mezekben természetesen), akik éppen a Szuperkupa meccsre tartottak, amit 30-án rendeztek az itteni munkahelyemtől 300 méterre. Az úton végig csehül és angolul éltették a Chelseat és jósolták, hogyan fogják elverni a Bayernt. Yess, pont ezt akarja hallani egy Arsenal szurkoló!!

A Chelsea drukkerek gyülekezete tárgyal

Bő 7 órás vonatozás után a vonatom befutott Praha hlavní nádraží-ra azaz a prágai vonat pályaudvarra. Ekkor már csak meg kellett találni kedves AIESEC-es Trainee Buddymat, Jiří-t (ejtsd: jirzsí) Meg is találtuk egymást az aluljáróban egy gyors telefonhívás és a veszettül artikuláló Bayern drukkerek tömegén való átvágás után. Együtt vágtunk neki az ügyintézésnek. Sikerült beszerezni egy olcsó samsung telefont vele egy cseh SIM kártyát és egy havi BKV bérletnek megfelelő bérletet Prágába.
Ezután érkeztünk meg az albérletbe, amit egy hete sikerült lefixálnom. A kezdeti megérkezés alatt nem sok mindenen tudtam gondolkodni, mert úgy érkeztem meg mint egy ázott ló egy maratoni vágta után. Ezért húztam is a fürdőbe nyomban.

Kijövetelemkor Jiří már elmélyülten beszélgetett kedves lakótársammal Ivával. Én felhívtam az otthoniakat, mondtam minden okés, majd azt vettük észre Jiřível, hogy egy-egy masszázságyon találjuk magunkat relaxáló hangulatzenével körítve a sötét leendő szobámban. Jiří már ekkor körözte a mutatóujját a feje mellett, ami ezek szerint univerzális közlési forma a földlakók többségénél és jelentése szerint nem tartja normálisnak a kedves lakótársat. Nah mondom hátha jó lesz ez, frissen felüdülve. Jiří-t elkísértem a metro megállóig, beszélgettem a Ivával. Hát kiderült, hogy nem is az eredeti főbérlővel egyeztettem le a dolgokat, hanem ő a főbérlő és, amit megdumáltam az emberkével, hogy lesz asztalom, székem, ágyam, sajna nem fog összejönni. Viszont van két masszázs ágyam, jajj de jó nekem!!

A friss infoktól vezérelve nem tudtam h éppen nevessek vagy sírjak. Ezt mind azután, hogy a fickó elmondása szerint egy really nice girl lesz a lakótársam, erre kaptam egy 35-40 éves örökszingli félig dilis nőt, aki még azt se tudja, hogy van neki wifis routere, nemhogy mi a jelszava, hogy esetleg rá lehessen kapcsolódni vhogy. Jelenleg egy kábellel bekötve (amit természetesen nekem kellett bekötni) tudok LAN-on internetezni, és mesélgetni a kedves ismerősöknek, hogy mi a stájsz.

Ezen események hatására gyors iramban új albérlet keresésébe kezdtem, valamint riasztottam minden egyes kontaktomat, akik szóba jöhettek, hogy tudnak segíteni nekem albi keresésben. (Respekt!)
Azért, hogy ma már ne kelljen összefutnom vele és ne kerülhessen szóba a pénzezés, sunyiban kicsentem a hűtőből az otthonról hozott bolognai spagettit egy kis sajttal, míg Iva kinn volt bagózni. Ezután körbenéztem, hogy nemhogy mikro nincs, amire direkt rákérdeztem, hanem egy nyamvadt tiszta evőeszköz nem létezik az albiban. Ekkor gyorsan visszaslisszantam a szobámba és nekiálltam a saját villámmal (szerencsére hoztam) lapátolni a hideg tésztát. Mindezt térdelve a kisasztalnál, úgy hogy közben a sajtot késsel szeltem és ettem a tészta mellé.

Így állunk most :D Holnap remélhetőleg már tudok új albit nézni és minden nehézség nélkül elmondom a kedves lakótársnak, hogy nem szeretnék itt lakni. Most pedig ideje feküdni az egy szem földön lévő matracomra és elfelejteni a negatív dolgokat és arra gondolni, hogy lesz ez még sokkal jobb, hiszen egy hihetetlen szép városban vagyok, ahol a jó sört kiló számra mérik és a helyi sörözők is rám várnak, hogy kellemes nedűieket magamba döntsem. :D




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése